Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. május - Civitas Europica Centralis
2017-05-13
oldal | 17 2017. május 13. késedelmes volt egyes, a megváltozott tartalomnak megfelel ő en átnevezett oktatási programok újraregisztrálása. Ezeket az Oktatási Hivatal felé egyszer ű hiánypótláss al meg lehet oldani, ahogy az esetünkben meg is történt. Ami a valódi okokat illeti, röviddel a törvénymódosítás megjelenése után az emberi er ő források minisztere és más kormányzati tényez ő k elkezdtek utalgatni arra, hogy érkeztek a térségb ő l olyan jelzése k, amelyek szerint a CEUval probléma van, tudniillik innen kikerülnek a diplomás fiatalok, hazamennek és politizálni kezdenek. Horribile dictu. Mintha a politizálás valami ördögt ő l való dolog lenne. Én el tudom képzelni, hogy sérelmesnek min ő sül bizonyos meg nem nevezett országokban, hogy a CEUban kritikai szellem ű oktatás folyik, és azok a fiatalok, akik innen kikerülnek, kérdéseket tesznek fel kifogásolható politikai döntésekr ő l. De hát a politika boldogabb országokban, ahol nem a magyar kormány demokrá ciafelfogása a mérvadó, már csak ilyen … ” ( http://magyarnarancs.hu/ ) Miért nem tapsolunk? Nem jó, ha kinyírjuk a versenytársat. A CEUtörvényr ő l közgazdász szemmel „ Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban, t ő le szokatlanul tépel ő d ő hangon, elmerengett azon, hogy milyen kevés egyetemi oktató állt be mögé a lex CEU ügyében, és milyen sokan álltak ki ellene. „Ennek nyilván oka van, amit még meg kell értenünk” – mondta. E királyi többesben el ő adott panaszsóhaj után rögtön többen is megk íséreltek a segítségére sietni, például Király Miklós , az ELTE jogi karának korábbi dékánja. Mivel azonban a kormányf ő tökéletesen immunis az olyan általános fogalmakra, mint például az egyetemi autonómia, még a köztiszteletben álló, mélyen konzervatív jog tudós szavaiból is az ellenség megtéveszt ő hadm ű veleteinek sikerét olvasta ki. Ezért most inkább a dolognak egy másik, praktikusabb aspektusát emelném ki – mert ha egy pillanatra eltekintünk a napi aktualitásoktól, ez a történet szervesen illeszkedik ide, a Capitaly rovatba is … ” Mérő László ( http://hvg.hu/ ) A párizsi recept „ Már elnökválasztási gy ő zelmével is történelmet írt Emmanuel Macron , de ha igaznak bizonyulnak els ő közvéleménykutatások, amelyek a júniusi francia parlamenti választásokon várható er ő viszonyokat jelzik, akkor az ifjú elnök végképp beírja magát a modernkori európai történelembe. Ő lehet az els ő európai politikus, akinek, mondhatni a sem mib ő l j ő ve, sikerül nemcsak választást nyernie, hanem átírnia egy ország politikai berendezkedését is. Európaszerte válságát éli a második világháború utáni politikai struktúra, a hagyományos, ideológiai alapon szervez ő dött pártok mindenhol lejtmenetben v annak, de mindeddig sehol sem sikerült olyan nem radikális, nem széls ő séges alternatívát felmutatnia senkinek, amely képes lett volna legalább kormányközelbe kerülni. Macron tavaly áprilisban alapított En Marche mozgalma viszont az elnökválasztási gy ő zelem eufóriájában párttá alakulva a júniusi parlamenti választások legesélyesebb politikai erejévé vált. Egyetlen év elég volt a francia formációnak ahhoz, hogy mindenképpen kormányzó er ő vé váljon – koalíciós társakkal vagy akár önállóan. Ami egyel ő re kétséges , de hát Macron elnöksége is az volt még az elnökválasztási kampány elején … ” Gál Mária ( http://nepszava.hu/ ) Európa megment ő je? " Európa er ő s embere" egyel ő re az unió k ifosztásán és elárulásán dolgozik. Orbán Viktor büszkén hivatkozik arra, hogy neki köszönhet ő a „migránsok”, pontosabban a háborús menekültek feltartóztatása. Párthívei töretlenül hisznek ebben, és lassacskán ez a „vívmánya” válik legf ő bb önlegitimáló tett évé. Közelebbr ő l nézve azonban a kép egyáltalán nem ennyire egyértelm ű . A magyar kormányf ő ugyanis legalább annyira hajlandó olyan politikai formációk támogatására, amelyek Európára menekültek millióit zúdítják, mint a menekül ő k feltartóztatására … ” Ungváry Krisztián ( http://hvg.hu/ ) Félúton, útközben „ Már a döntés meghozatalának idején sokan vitatták, hogy vane tétje egyálta lán a két tisztújító kongresszus között, a mandátum félidejében megtartott RMDSZkongresszusnak. Ma már elmondhatjuk, hogy a kongresszusnak nem tétje, hanem eredménye
