Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. május - Civitas Europica Centralis
2017-05-11
oldal | 17 2017. május 11. c ivilizáció ideálképéhez mérték, mértük a belpolitikai küzdelmek szerepl ő it. Ha valakire, valamire azt mondtuk, nem európai, az bizony súlyos sértésnek számított, és rendre az akkori jobboldalhoz, az MDF vezette kormánykoalícióhoz tartozó politikusokon, köz életi szerepl ő kön csattant ez az ostor. Eközben pedig elsikkadt a rendszerváltó nemzedék, értelmiségipolitikusi osztály egyik els ő nagy halottjának az európaiságról folytatott medd ő vitát meghaladni szándékozó gyönyör ű mondata: Európába, de mindahányan! Csengey Dénes a rendszerváltás elillant társadalompolitikai programját, célját, értelmét s ű rítette ebbe a néhány szóba. Nála Európa egyszerre jelentett szellemi és anyagi életmin ő séget, s magától értet ő d ő volt a szándék, hogy nem lehet egy kiválasztott cso port kiváltsága az európai létforma, bármit jelentsen is ez pontosan. Bár a közélet akkor is igen megosztott volt, az euroatlanti integráció közös cél volt, s nem folyt igazi vita arról sem, hogy európaiságunkra az uniós csatlakozás üti majd rá a hitelesít ő pecsétet. A rendszerváltás egy felzárkózási projekt volt, de az els ő csalódás sokkja még nem kezdte ki az illuzórikus Európaképet. A magyar ember abban a tudatban élt, hogy a volt szocialista országok között ő rizzük vezet ő pozíciónkat, els ő ként vagy leg alábbis az els ő k között csatlakozhatunk az Európai Unióhoz. Nem mellékesen akkoriban a Nyugat mellett még nem látszott más vonzó tájékozódási pont …” Szeret ő Szabolcs ( https://mno.hu/ ) Az ifjú pápa és az ifjú széls ő közép „ Paolo Sorrentino Az ifjú pápa cím ű sorozata napjaink politikai kínálatával párhuzamba állítva rámutat egy sürget ő feladatra: következetesnek kell lennünk … A kompromisszumkereséssel persze nem volna probléma önmagában. Közös ügyeink nem megoldhatók, ha egyikünk sem tesz lépéseket a másik f elé, ez igaz. De az is igaznak t ű nik, hogy amit ma a politikában kompromisszumnak tekinthetünk – a piaci szerepl ő k igényeinek teljesítését például – , az valójában egy „széls ő séges közép” uralkodását jelenti. A fogalmat Tariq Ali tisztázza A széls ő séges köz ép: Egy figyelmeztetés (The Extreme Centre: A Warning) cím ű könyvében, arra mutatva rá, hogy a politikai pártok közötti különbségek eltörpülnek annak fényében, hogy mindannyian a piac igényeit elégítik ki – szemben az emberek igényeivel. Egy cikkében így í r, a brit helyzetet elemezve néhány évvel ezel ő tt: „Ténylegesen, a veszély (és nem csak Britanniában) nem balról, nem is jobbról jött, hanem az összes mainstream parlamenti párttól, amelyek összehangoltan védik a kapitalizmust: a széls ő séges centrumtól. Ez annak a ténynek a következménye, hogy magának a m ű köd ő gazdasági rendnek a természete kizárja a demokratizálást. Az ellentmondás a t ő ke tömör koncentrációja és a lakosság többségének a szükségletei között robbanékonnyá válik. De a demokrácia kiüresedése n em olyan folyamat, amelyet egyedül parlamenti rendelettel vissza lehet fordítani. Ez megköveteli tömegek mozgósítását, népi gy ű léseket, új mozgalmak és pártok teremtését … ” Kustán Magyari At tila ( http://www.maszol.ro/ ) Orbán számára már nincs visszaút „ Mostanra az lett a legf ő bb kihívás a magyar miniszterelnök számára, hogy korlátlan id ő re bebiztosítsa a hatalmát. Ehhez Vladimír Me č iar húsz évvel ezel ő tti praktikáit vette alapul. Amit Orbán Viktor és kormánya csinál, az közelít az államcsínyhez. Egy: politikai eszközökkel számolja fel a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló alkotmányos jogrendet, helyette egyszemélyi diktatúrát telepít. kett ő : a választóktól kapott bizalma azon az alapvetésen nyugod ott, hogy Magyarország helyét az Európai Unióban és a nyugati szövetségi rendszerekben tételezi, nem pedig Putyin érdekszférájában; ehhez képest mára félreértelmezhetetlenül kifelé vezeti Magyarországot az EUból, és ha nem lenne, ami megállítsa, ezt véghe z is viszi, a magyar társadalom többségének nyugati orientációja ellenére. Kockázatos vállalkozás ez, amibe bele lehet bukni. Idáig az navigálja magát, aki mindent egy lapra tett föl. Nem új a keleteurópai nap alatt, hogy egy diktátor bebetonozza a teljha talmát. A Dunától északra itt van például ez a kiöregedett bokszoló, korának született társadalomreformere: Vladimír Me č iar. A ’89es események után a demokrácia útjára lép ő
