Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. május - Civitas Europica Centralis
2017-05-11
oldal | 15 2017. május 11. Természetesen nem az, hogy a kevéssé fejlett területekr ő l a rendelkezésre álló munkaer ő t átirányítjuk a fejlettebb régiókba, hiszen ezzel a legfontosabb fejlesztési forrástól, a humán vagyontól f osztanánk meg a szegényebb régiókat, megyéket. Az sem igazán jó megoldás, ha csak a nagyvárosokat „t ő késítjük fel” jelent ő s forrásokkal, miközben a közeli kisvárosok, falvak elsorvadnak, elvándorol bel ő lük a fiatal lakosság, ami tovább növeli a leszakadás veszélyét … ” Csath Magdolna ( https://mno.hu/ ) Párizs: 90, Felcsút: ? „ A város és falu közötti különbséget illusztrálja a francia választás elgondolkoztató részlete: Emmanuel Macronra a választók kétharmada voksolt, de Párizsban a liberális politikus 90 százalékot kapott. Ez az, amit az újságok elsöpr ő gy ő zelemnek hívnak. Az is, de mégsem meglep ő . A fejlett világban ugyanis szinte mindenütt a politikai harc már nemcsak és talán nem is els ő sorban a jobb- és baloldal között vagy éppenséggel korosztályok között zajlik, hanem a városi és a vidéki lakosság között … A két világhábor ú közötti népinemzeti mozgalom – a falukutató írók mozgalma - heves harcban állt az urbánus, budapesti értelmiségiek egy csoportjával. Ellentétük a magyar történelem, különösképp az újkori történelem elkerülhetetlen része. A népi írók mentalitása ma is je len van a Nyugat iránti bizalmatlanságban, a városi polgárosodással kapcsolatos kétkedésben, az iparosodástól majd a globalizációtól való félelemben, a nemzetállam kultúrájához való maximális ragaszkodásban s ily módon a nemzetközi integráció elutasításába n. A falukutatók lakitelki utódja szerint nincs is különbség Brüsszel és Moszkva között. A francia eredmény tükrében úgy t ű nik, hogy a politikai kötélhúzás most a városi mentalitással rokonszenvez. Nagy hiba lenne azonban lebecsülni a felcsúti, vidéki kult úra globális vonzerejét. Ugyanis könny ű és gyakran jogos is elítélni a modern, városi vil á g hibáit, túlzásait, b ű neit. És könny ű elképzelni, hogy a régi szép álmokat meg lehet valósítani a XXI. században. A kötélhúzás folytatódik … ” Charles Gati ( http://nepszava.hu/ ) Durvul „ Valamikor egy folyosón dolgoztam Bayer Zsolttal . Kezd ő voltam, ő pedig sztárújságíró, a Népszabadság friss igazolása – azért jött át a túlpartról, mert elege lett a Fidesz akkori oligarcháiból. Nem gondolom, hogy a maiak erkölcsileg sokkal emelkedettebbek lennének – annak idején pártszakadás és hatalmas választási buká s lett másfél milliárd forintnyi székházpénz lenyúlásából; ez ma Mészáros L ő rinc ötnapi keresete – , lehetséges, hogy az ingerküszöb került máshová, de ez mellékszál. Valójában az indulatát nem értem: tényleg az lenne a magyar közélet legfelháborítóbb jelen sége, hogy civilek mennek be egy országgy ű lési bizottság ülésére, és ott megpróbálják elmondani a véleményüket a jöv ő jüket meghatározó jogszabályról? Azt írja a volt kolléga, hogy erre mindenütt karhatalmi fellépés lenne a válasz, egyedül a NER ilyen enged ékeny. Ezt biztosan elhiszik, akik még nem jártak Magyarország határain kívül. Nekem inkább az ugrott be róla, hogy a svéd parlamentben a karzat nagyobb, mint az ülésterem (pont azért, hogy bárki, akár egy magyar újságíró is jelen lehessen a törvények szül etésénél, ha akar), mindig tele van látogatókkal és megfigyel ő kkel. Én magam is olvasgathattam az ottani környezetvédelmi bizottság elnökének elektronikus levelezését – azel ő tt, hogy a címzett látta volna – , annyira nem tartanak arrafelé a civil jelenlétt ő l … ” Hargitai Miklós ( http://nepszava.hu/ ) Miért zavar a többnyelv ű ség? „ É p ésszel nehéz felfogni, hogy miért zavarhat bárkit is a többnyelv ű ség. Hogy mit ő l csorbul a román állam tekintélye, ha abban a térségben, ahol jelent ő s a valamely kisebbségben él ő nemzeti közösséghez tartozók száma, a román mellett például magyarul is feltüntetik az intézmények nevét, magyarul is lehet formanyomtatványokat kitölteni, az adófizet ő anyanyelvén fordulhat az adólejeib ő l fenntartott állami hivatal munkatársaihoz, egyáltalán: ha az állam nemcsak ugyanazokat a kötelességeket írja el ő
