Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. április - Civitas Europica Centralis
2017-04-13
oldal | 14 2017. április 13. C C i i k k k k e e k k Gulyás: mindig gazdagítsa magyar szó a Felvidéket! Budapest, 2017. április 12., szerda (MTI) - Az emlékezés mellett az is fontos, hogy "a Benesdekrétumok soha ne érhessék el céljukat, és mindig gazdagítsa magyar szó a Felvidéket" - mondta a parlament alelnöke a magyarok kitel epítésének emléknapján az Országház épületében rendezett megemlékezésen. Gulyás Gergely (Fidesz) kijelentette: a csaknem százezer kitelepített magyar ember sorsát megváltoztató döntést a huszadik század egyik legtragikusabb és legnagyobb mesterséges, kikényszerített népvándorlása. A babiloni fogság példáját hozva fel arról beszélt: mindkét népet idegen hatalmak kényszerítették arra, hogy "szül ő földet, múltat, vagyont, mindent maguk mögött hagyjanak. Örök a választás az asszimiláció, valamint a foly amatos küzdelmekkel teli, cseppet sem könny ű , éppen ezért elhivatott döntést igényl ő nemzetiségi önazonosság és megmaradás között - jelentette ki az Országgy ű lés alelnöke. Mint mondta, 1947ben és a következ ő két esztend ő ben a létbizonytalanság jutott a határokon kívüli magyarság osztályrészéül, hiszen nem csupán a málenkij robot veszélye leselkedett rájuk, de "az ember élete szinte semmit nem ért, ha magyar volt", és pusztán nemzeti hovatartozásukért kellett szenvedniük. Hozzátette: "a felvidéki ma gyarság 1947ben gyakorlatilag magára maradt", hiszen miközben a németek b ű nösségében egyetértett az Egyesült Államok, NagyBritannia és a Szovjetunió, addig ez a magyarok esetében Moszkva támogatásával, a másik két nagyhatalom cinikus hallgatásával valósu lt meg. Megjegyezte: a magyar kormány megpróbálta menteni a menthet ő t, de éppúgy nem járt sikerrel, mint Mindszenty József hercegprímás, aki VI. György angol király közbenjárását kérte a szlovákiai magyarok üldöztetésének beszüntetéséért. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az eseményen arról beszélt: egyszerre kell emlékezni a múltra és számon kérni a jelent, utóbbit azért, mert a felvidéki magyarok mindeddig nem kaptak bocsánatkérést és kárpótlást a hét évtizeddel ezel ő tt történte kért. A bocsánatkérés és a megbocsátás két dolog, amelyekkel a fájdalom megszüntethet ő és a múlt lezárható - jelentette ki, hangsúlyozva, hogy el ő bb a bocsánatkérésnek kell megtörténnie, s csak azt követheti a megbocsátás. Popély Árpád történész arra hívta fel a figyelmet, hogy a kitelepítés csak az egyik eszköze volt a csehszlovák kormányzatok nemzetállamépítési eszközeinek; sokakat deportáltak Csehországba vagy kényszerítettek magyarságuk megtagadására. Emlékeztet ett arra, hogy az els ő világháború után létrejött Csehszlovákiához egymillió magyar és hárommillió német került, s amikor a második világháború után 71 ezer magyarországi szlovák választotta az átköltözést, helyükbe mintegy kilencvenezer felvidéki magyart telepítettek kényszerrel, els ő sorban papokat, tanítókat, módosabb birtokosokat. A magyarok ellen is alkalmazott kollektív b ű nösség elvér ő l szólva kiemelte, hogy az tarthatatlan, már csak azért is, mert "mind a csehek, mind a szlovákok között jócskán a kadtak, a hitleri Németországgal együttm ű köd ő k". Hozzátette, a szlovák politikai elit elismeri ugyan a kollektív b ű nösség elvének tarthatatlanságát, de elutasítja a bocsánatkérést, hiszen az nyilvánvalóan a történtek jogtalanságának elismerését jelente né. v v i i s s s s z z a a Készítette: Boér Krisztina CEC © – M INDEN JOG FENNTARTVA
