Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. április - Civitas Europica Centralis
2017-04-08
oldal | 20 2017. április 8. Szemerkényi nem ment nyíltan szembe az újabban Trumppárti kormánnyal, s ő t a Figyel ő nek azt nyilatkozta, hogy háromszor is találkozott már az új amerikai eln ökkel. Mi az elnökválasztásban mindkét kapura fociztunk – jegyezte meg a nagykövet, amit nyilván úgy értett, hogy a Németh Zsolt irányvonalát képvisel ő k kétségbeesetten próbálták kiegyensúlyozni Orbánék hirtelen jött Trumpbarátságát. És kétségtelen, hogy bár mindenki arra számított, az elnök els ő k közt fogadja a magyar kormányf ő t, ez mégsem történt még meg … ” Lakner Dávid ( https://mno.hu/ ) Nagykövetváltás Washingtonban „ Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövet id ő el ő tti visszahívása és Orbán Viktor miniszterelnöknek ezzel kapcsolatos megdöbbent ő en pallérozatlan, szexista kiszólása („n őü gyekkel nem foglalkozom”) fölkavarta a kedélyeke t Budapesten, de itt Washingtonban is. Magyar állampolgárként negyed évszázada követem a magyar – amerikai politikai kapcsolatok hullámvasútra emlékeztet ő mozgását, szoros kapcsolatot tartva az itteni magyar nagykövetséggel, amelynek nem volt könny ű dolga az elmúlt hét évben. Washington nem sokkal az Orbánkormány hivatalba kerülése után döntött a magas szint ű államközi diplomácia mosolyszünetér ő l, a politikai kapcsolatoknak a szövetséges országok között a megszokottnál jelent ő sen alacsonyabb szintre való lefokozásáról. Washington és a budapesti amerikai nagykövetség folyamatosan nyomás alatt tartotta az Orbánkormányt, id ő nként nyilvánosan megleckéztetve a demokrácia hiánya, a jogállami fogyatékosságok és a korrupció miatt. Mag ánbeszélgetések alapján a hivatalos amerikai aggodalmakat két szóban lehet összefoglalni: „orbáni túlzások” – populizmus, gyöngül ő atlantista elkötelezettség, keleti különutasság és az illiberálisnak tartott kormányzás regionális kisugárzása (lásd Lengyelo rszág) … ” Dobozi István ( https://mno.hu/ ) Nacionalizmus vagy önfeladás? Európa politikusai a nemzeti érdekek képviselete híján elszakadtak választóiktól „ Kimondva és kimondatlanul is gyakran felvet ő dik, hogy a mai európai népeknek újra kellene definiálniuk a saját nemzetiségükhöz való viszonyukat, „nacionalizmusukat” annak érdekében, hogy ne csússzanak túlzásokba. Másként: hogyan legyünk öntudatos, nemzeth ű polgárok, és hogyan ne legyünk beteges meghunyászkodók vagy éppen ultranacionalisták? A kérdés maga nincs igazán napirenden az európai vagy akár a hazai közéleti fórumoko n, senki sem szereti feszegetni ezt a dolgot, pedig léptennyomon azt halljuk, hogy ez vagy az a kormány már megint milyen populista (vagyis a népnek tetsz ő ) vagy egyenesen nacionalista lépéseket tett. Sok európai honfitársunk könnyen elereszti füle mellet t ezeket a gyakran alaptalannak bizonyuló vádaskodásokat, ugyanakkor a migránshelyzet miatt kétségtelenül több európai kormány- és államf ő Európa védelmére szólított föl, és a nemzeti hatáskör fontosságát emelte ki. Ezt lehet túlzó nacionalizmusnak mondani ugyan, de a kialakult helyzetben egyre inkább úgy t ű nik, hogy a vészmadaraknak volt igazuk, vagyis azoknak, akik reagáltak az új kihívásra, akik viszont némán követték az eseményeket, azok elszakadtak a valóságtól és szavazóiktól. A nyugati demokráciákban az egészséges nemzeti öntudat fokozatosan meggyengült, és egy korlátozott, kis közösségekben érvényes lokálpatriotizmus kezdett elterjedni, ami nem feltétlenül elégséges, amikor az egész országot érint ő , nagy kérdésekr ő l van szó. F ő leg Németországban ütkö zik ki az, hogy a politikai szerepl ő k egy olyan körb ő l kerültek ki, amely a globalizációhoz kezdett igazodni, nem a népük elvárásaihoz, és egyre inkább multinacionális érdekek képvisel ő i lettek, mintsem nemzetieké vagy európaiaké. Az igazi hibát mégis ott követték el Nyugaton, hogy gazdasági okokból – illetve mert a kontinens vasfüggönnyel volt kettévágva, és nem lehetett máshonnan munkaer ő t szerezni – attól sem riadtak vissza, hogy a világ bármely részér ő l jöv ő munkavállalókat is befogadjanak. Miközben a b evándorolt generációk öntudata egyre er ő sebb lett, a befogadó ország nemzettudata elbizonytalanodott, végletesen toleránssá vált. A liberális demokrácia azon elve,