Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. március - Civitas Europica Centralis
2017-03-28
oldal | 15 2017. március 28. finanszírozó helyzete határozta meg. Amikor pedig megbukott az aktuális rezsim, jött egy rákövetkez ő , amelyik ismét ezt az utat járta végig, a szorongástól az einstandon és a függésen át a biztos bukásig. Ebben a közegben a féltudású intellektuális buherálás nagyon is természetes reakció az elit tagj ai részér ő l. Ezekben a rezsimekben ugyanis az önbecsülésen kívül semmi nem ösztönöz a nemzetközi színvonalú teljesítményre, a releváns tudás megszerzéséhez szükséges er ő források viszont épp azok számára érhet ő k el könnyen, akiket nem az alkotás vágya hajt. A szorongó rezsimek és a féltudású elit így kölcsönösen újratermelik egymást. El ő bbi lehúzza az utóbbit, amaz pedig intellektuális szürkeségében képtelen megakadályozni, hogy a következ ő rendszerváltás ismét csak szorongó berendezkedést hozzon létre … A NER „csak” egy mélyebb probléma fájdalmas tünete. Az ország fundamentális baját nem Orbán Viktor rendszere jelenti, hanem a magya r politika m ű ködésének immáron egy évszázada velünk él ő torzulásai … ” Orbán Krisztián (Publius Hungaricus) Intézményes tudáspusztítás, mikor fantasztikussá válik „ Talán nem egykönnyen kimondható, hogy a romániai magyar tudományosság intézményes leszorítása szinte sosem kerül szóba a sajtóban, közbeszédben, tudományos körökben, vagy akár a szélesebb közbeszédtereken. Héb ekorba talán a magyarországi médiában el ő fordul, de hallhatóan még a romániai sajtó és közbefolyásolás eszköztára sem forgalmaz ilyesfajta híreket. Pedig a hasonlóképpen kevés közfigyelemre méltatott ténykérdés, mely a budapesti szcénában immár b ő szen tud ományellenes légkört teremt egyre egyértelm ű bben, még a messzi nyugati sajtóban is hangot kap. Kétségtelen: a romániai magyar oktatási, kutatási, hagyomány- vagy örökségvédelmi intézményesség többször méltatódik az anyaországi „határontúli támogatások rend szerében” figyelmet kapni, s ebb ő l a kisebbségi léthelyzetben talán lehet néha folyamatos és megokolt támogatásra számítani, olykor még építeni is. A Nemzeti Együttm ű ködés Rendszerében, melyet mostanság sokszor min ő sítenek a nemzeti elmeháborodás rendszeré nek /NER/ is, a közelmúlt akadémiai években egyre gyakrabban megfogalmazódott a tudományos kutatások helyzete, az alapkutatások forráshiányának kérdése, a kutatásba vagy fels ő oktatásba fektetett támogatások tudást ő ke formában megtérül ő , s ő t GDPgyarapító hatása is – mint amiképpen ennek ellentéte, a diplomák leértékel ő dése, a fels ő oktatás létszámcsökkentése, a tudástámogatás visszafogása, vagy épp a virtigli munkásideál megvalósítása, mely a kevés tudásra, nem konvertálható ismeretekre, alulinformált betan ított kényszeralkalmazottakra bazírozza a jövend ő iparágfejlesztést, kiszolgálóüzemi ellátást, munkaer ő piaci b ő vítést … ” A. Gergely András ( http://www.maszol.ro/ ) „ Idegenként ” két országban „ Olykor kett ő s identitásbeli érzések gyötörnek, aminek az eredete néhány, számomra érthetetlen szituációra vezethet ő vissza. Körülbelül egy éve jártam el ő ször Budapesten, a magyarok f ő városában, s a szabadság tudatában róttam az utcákat. Nem voltak nyelvi korlátok, mindenütt magyar nyelv ű feliratok fogadtak, az emberek az anyanyelvemen kommunikáltak egymással. Ha csak egy szeletnyit is, de úgy éreztem, ez az én országom, ez az a hely, otthon, idegenben ahová ta rtozom. A lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott, miután megismerkedtem néhány emberrel, s megtörténtek az els ő szóváltások. Rendszerint szépen bemutatkoztam, elmondtam, honnan jöttem. Ekkor következtek a furcsábbnál furcsább kérdések. Magyar nevemb ő l és tökéletes nyelvtudásomból kifolyólag fel sem ötlött bennem annak gondolata, hogy megkérd ő jelezik nemzetiségi hovatartozásomat, de tévedtem. Meghökkent ő , s egyben elkeserít ő volt, mikor nekem szegezték a kérdést, miként lehet, hogy ilyen jól beszélem a magy ar nyelvet?, vagy hogy a szüleim Ukrajnába költöztek? Idegenként, ukránként kezeltek. Olyan mérték ű tudatlanságot tükröztek felém, melyen, azt hiszem, a történelmi ismereteik hiányosságaira tett megjegyzéseim sem javítottak sokat … ” Molnár Csaba ( http://kiszo.hhrf.org/ )
