Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. március - Civitas Europica Centralis
2017-03-27
oldal | 12 2017. március 27. V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 3 3 Ünnepi poszttrauma „ Legyen béke, szabadság és egyetértés – Orbán Viktor szerint ez az 1848. március 15i pesti forradalom egyik szimbólumának, a híres 12 pontnak a veleje. Nem el ő ször beszélt err ő l az idei ünnepen a múzeumkertben pódiumra álló miniszterelnök. Aki azonban a hírekben követte a forradalmunk és szabadságharcunk évfordulójához kapcsolódó megemlékezéseket, leginkább azt konstatálhatta, hogy közösségünket két dolog bizon yosan nem jellemzi: a béke és az egyetértés. (A szabadság komplikáltabb eset, az – úgyahogy – mégiscsak megvolna.) Ha ünnepeink hivatalos, politikai térben zajló megülésére gondolok, friss élményként beugrik a március 15. elé id ő zített parlamenti köztársa ságielnökválasztás: ugyan miként tudna megfelelni az államf ő a nemzeti egység kifejezésére vonatkozó alkotmányos parancsnak? Kifejezhet őe, megjeleníthet őe az, ami sokak észlelése szerint a valóságban jó ideje nem létezik? A múlt heti évforduló a lassan hagyományossá váló kifütyül ő s, megzavarós, kölcsönösen szitkozódós jeleneteivel ismét csak azt az érzést kelthette a többségben, hogy mi, magyarok békétlenségben élünk egymással, s a feneked ő politikai táborok nem ismernek se istent, se embert és szent nem zeti ünnepet, ha a másik féllel való – egyel ő re jórészt verbális – küzdelemr ő l van szó …” Szeret ő Szabolcs ( http://mno.hu/ ) Önelégült római mosolyok „ Huszonhét uniós tagállam vezet ő je – a brexitre készül ő NagyBritannia nélkül – járult a pódiumhoz aláírni a római nyilatkozatot az Európai Közösség életre hívásának 60. évfordulóján rendezett szombati csúcstalálkozón, az olasz f ő városban. Huszonhétszer csattant fel a taps szignójuk nyomán, és huszonhétszer villant fel ugyanaz a széles politikusmosoly. Úgy örültek, mintha most aztán tényleg valami nagy dolgot hajtottak volna végre. Szó se róla, ünneplésre volt is ok, hiszen valóban részben hatvan évvel ez el ő tt, a római szerz ő déssel kezd ő dött az a korszak, amely addig példátlan békét, növekedést és reményt hozott a sokat szenvedett Európának. A kérdés csak az, hogy ehhez a szép eredményhez a mai politikusoknak vane még bármi közük, joggal osztoznake a sik erekben … Regionális konfliktusok, terrorizmus, fokozódó migrációs nyomás, protekcionizmus, társadalmi és gazdasági egyenl ő tlenségek – sorolja a nyilatkozat a fenyeget ő kihívásokat, de a megoldással a csúcs sokadszor is adós maradt. Vagy csak nem is kerest e? Orbán Viktor szerint „most már végre leesett a tantusz”, hogy Európát csak úgy lehet rendbe tenni, ha minden nép gondoskodik saját hazájának jólétér ő l és biztonságáról, amiben alighanem van is igazsága. Csak tudnám, akkor miért írta alá mindenki – köztük ő is – olyan boldog mosollyal az egységes és oszthatatlan, közös irányt szabó Európai Unióról szóló római nyilatkozatot. Talán már – JeanClaude Junck erhez hasonlóan – els ő sorban nem is az öreg kontinens jöv ő jére, csak a találkozót követ ő ebédre gondoltak ” László Dávid ( http://mno.hu/ ) Változ ó id ő k, változó politikusok „ A ’94es parlamenti választások eredményeként a jobboldali értelmiség úgy érezte, hogy az ő térfelére került Orbán Viktort kell támogatnia. Ezt követ ő en néhányan nagyon sokat dolgoztunk Orbán és a Fidesz sikere érdekében. Ennek elismeréseként hívott meg Orbán számos bizottságba, és Kövér László révén felkért, hogy szólaljak fel az emlékezetes Kossuth téri nagygy ű lésen. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Fidesz 1998ban és 2010ben megnyerte a vál asztásokat. Bíztunk abban, hogy végre elindul az ország a felzárk ó zás útján. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a várakozásunk nem vált valóra. Sajnos a hatalom, a kétharmados parlamenti többség olyan tulajdonságokat hozott ki bel ő le, melyek egy 3 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
