Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. január - Civitas Europica Centralis
2017-01-07
oldal | 11 2017. január 7. TÍZEZREK EML ÉKEZETE „ Magyarország második világháborús történetéb ő l a magyar közvélemény f ő ként az 1943. januári Don menti harcokkal kapcsolatban bír ilyenolyan ismeretekkel, és Budapest 1944 – 1945ös ostromának történetér ő l hallott leginkább. A több mint hét évtizeddel ezel ő tti történések úgy kerültek be az emlékezetbe, mint a legnagyobb nemzeti tragédiáink egyike. De mi is történt a Don mellett és miért is kellett oda kivonulnia a magyar királyi honvédség 1942ben legkorszer ű bb – természetesen nem német, szov jet, brit vagy amerikai összevetésben – seregtestének, a 2. hadseregnek? Egy szövetségesi rendszerben vívott háború során a magyar politikai és katonai vezetéssel szemben megfogalmazott német igényeknek 1942 januárjában már nem lehetett ellentmondani … ” S zakály Sándor ( http://magyaridok.hu/ ) A Fehér Házon a világ szeme „ Ha valaki netán még kételkedett volna abban, hogy a történelem folytatódik, akkor erre a sokak által a borzalmak évének nevezett 2016 végképp rádöbbenthette. Az államok közti kapcsolatok átalakulása és a világ els ő számú hatalmának tétovázása közepette feler ő södött a Nyugat és a feltörekv ő k közötti szembenállás, felgy orsultak a dezintegrációs folyamatok. A sok tekintetben a XX. században ragadt hagyományos euroatlanti elitek elbizonytalanodtak, nem találták a megfelel ő válaszokat az új kihívásokra, és mindinkább elszakadtak a társadalmaktól. Megrendültek a jóléti rends zerek, a gazdasági növekedés helyett Európa migránsokat és terrorizmust kapott a nyakába, s ezt kihasználva lubickoltak a válságban a politikai széls ő ségek. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történelmi id ő ket élünk, így nem számíthatunk nyugalomra az idei esztend ő ben sem. A világban zajló átalakulások, az egymásra torlódott válságjelenségek miatt a 2017es év f ő kérdése, hogy a gazdaságipolitikai elitek tanultake a tavaly történtekb ő l, és felfogtáke a kihívás nagyságát. Ha igen – s vannak erre utaló jelek – , akkor nagy hullámverés közepette, de mégis csak a távoli csendes kiköt ő felé halad a világ hajója. A globalizáció árnyoldalainak el ő térbe kerülése, a regionalizmus er ő södése, a neoliberális és Amerikacentrikus modell egyértelm ű válsága eleve új megközelítéseket kényszerít ki, s az ebb ő l logikusan következ ő bizonytalanságot csak tovább növeli, hogy az Egyesült Államok elnöke a politikában járatlan Donald Trump lett. Így aztán a következ ő hetekben, hónapokban a Fehér Házra szegez ő dik a világ szeme, hiszen mindenki azt figyeli, merre is fordul Amerika. Ha lehet hinni a megválasztott elnök ígéreteinek, akkor nagy eséllyel inkább befelé, ami az agresszív csend ő rszerep után els ő pillantásra szimpatikus lehet, ám azt is látni kell, hogy az így keletkez ő hatalmi vákuumban meginduló tolakodás sem a biztonságérzetet er ő síti. Ráadásul Trump Amerikája azért messze nem csupán bels ő , mindenekel ő tt gazdasági és szociális problémáinak orvoslásával foglalkozik majd: e visszavonulással párhuzamosan katonailag szeret ne tovább er ő södni, ami nemcsak a globális szerep fenntartására utal, de globális konfliktusokat is rejt magában … ” Stier Gábor ( http://mno.hu/ ) A népszavazás veszélyes értelme Nem a demokrácia ünnepe, hanem a többségi diktatúra megnyilvánulása „ Tavaly három népszavazás is zajlott a kontinensen, amelyek nem voltak szükségesek, de akár súlyos következményekkel is járhatnak. Nyáron a britek szav aztak európai uniós tagságukról, ő sszel a magyarok a menekültkvótákról, az év végén pedig az olaszok az alkotmánymódosításról. Valamennyi népszavazás az adott ország kormányf ő jének volt az ötlete, pusztán belpolitikai hatalmuk meger ő sítésére íratták ki a r eferendumokat, mert abban bíztak, hogy a nép többsége mögöttük áll. A briteknél és az olaszoknál a kormányf ő k
