Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. december - Civitas Europica Centralis
2016-12-06
oldal | 13 2016. december 6. jelenti egyharmadát. Magyarként nyilván értem és érzem a magyar bánatot, de erdélyi magyarként azt is saját b ő römön éreztem, milyen, amikor az „anyaország” és Románia v iszonya normális, civiliz á lt, és milyen akkor, amikor ez valamilyen oknál fogva viharossá válik. A budapesti döntéshozók is pontosan tudják mindezt, de azt is, hogy ebben a játszmában Döbrögi, akin hétszer verik el a port, nem ő k lesznek, hanem az erdélyi magyarság. De úgy látszik, ez már ugyanolyan avítt szempont, mint az általános politikai korrektség, vagy a magyar diplomáciai jó híre a világban. Az, hogy Szijjártó Péter épp az idén, a román parlamenti választás véghajrájában adta ki az ukázt a magyar di plomácia számára a román ünnepi fogadásokon való részvételr ő l, több, mint hiba … ” Gál Mária ( http://nepszava.hu/ ) Birkózás a válsággal „ Gy ő zött a józan ész a populizmus fölött! Európa fellélegezhet! Sigmar Gabriel , a német szociáldemokraták vezet ő je lelkendezett így az osztrák elnökválasztás eredményét, Alexander Van der Bellen gy ő zelmét kommentálva. Az alkancellár azonban csak rövid ideig ör ülhetett, hiszen néhány órával kés ő bb kiderült, hogy a másik, ugyanerre a hétvégére es ő megpróbáltatáson az európai hagyományos elitet képvisel ő Matteo Renzi már elcsúszott, referendumának elbukása pedig nemcsak az euróövezetet rengeti meg, de tovább növel i az unión belüli bizonytalanságot is. A mérleg tehát az Európa jöv ő jét a vagdalkozó széls ő ségekt ő l és a velük együtt az emberek jogos félelmét és elégedetlenségét meglovagolóktól félt ő k szempontjából jobb a vártnál, hiszen a brexiten felbuzdult, euroszkep tikus széls ő jobb nem tudott áttörni Ausztriában, s ez legalábbis lélegzetvételnyi szünethez juttatja a mérsékelt er ő ket. A másik oldalon Renzi ugyan megbukott, ám ez egyrészt várható volt, másrészt messze nem jelenti automatikusan a hagyományos eliteket támadó és az eurózónából kilépni szándékozó Beppe Grillo vezette populista Öt Csillag Mozgalom hatalomra jutását. E két, egyaránt önmagán túlmut ató és valójában az európai irányváltásról szóló megméretés mindezek ellenére mindkét országban lezár egy korszakot. Ausztriában ugyan a radikálisoknak ezúttal sem sikerült áttörniük az üvegplafont, ett ő l azonban még tény, hogy el ő ször nem az elmúlt évtize deket uraló két nagy párt adja az államf ő t. Ugyan jobb híján ő k is a Zöldek egykori elnökét támogatták, Van der Bellen azonban ett ő l még e körön kívülr ő l érkezett. Sikere mindenekel ő tt azt mutatja, hogy az osztrákok többsége nem akar szembefordulni az EUv al, az agresszív széls ő ségesség is idegen a többségt ő l, s a félelem a radikális irányváltástól ugyan legy ő zte az elégedetlenséget, de egyértelm ű en jobb kormányzást akar. S ha a hatalmon lév ő k továbbra is egymással, s nem a mindenkit érint ő gondokkal foglal koznak, akkor legközelebb már aligha lehet legy ű rni a most nagy er ő feszítésekkel visszaszorított, ám továbbra is népszer ű Osztrák Szabadságpártot … ” Stier Gábor ( http://mno.hu/ ) Nemzeti kiegyezés svéd módra „ A népi írók rokonszenvvel tekintettek a skandináv régióra. Ennek a térségnek a történelmi fejl ő dése eltért mind KözépEurópáétól, mind az angolszász v ilágétól. A parasztság még a XX. század elején is a társadalom széles rétegét tette ki, f ő leg Norvégiában é s Finnországban. A nagyszámú paraszti népesség politikai és gazdasági aktivitása, a szövetkezeti mozgalom, a népi kultúra és a népf ő iskolák elterjedt sége, és végül, de nem utolsósorban a demokratikus légkör, amely ezeknek az országoknak a politikai életét jellemezte, felkeltette nem egy magyar közéleti szerepl ő figyelmét. Kodolányi Jánostól az élesen antikommunista kisgazdapárti politikusig, Sulyok Dez s ő ig sokan úgy vélték, hogy az északi demokráciák – Svájccal együtt – megtalálták a vágyott nemhogy harmadik, de negyedik utat, elkerülve mind az angolszász kapitalizmus, mind a szovjet államszocializmus egyoldalúságait, s egyúttal elutasítva a fasiszta, n emzetiszocialista irányzatokat – bár Finnországban egy id ő ben a széls ő jobboldal a hatalom közelébe jutott, Norvégiában pedig a német megszállás alatt kormányra került. A mindössze háromezer f ő s Svéd Nemzetiszocialista Párt katonás nimbuszára egy törvény mé rt csapást, amely megtiltotta a politikai szervezetek tagjainak az
