Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. december - Civitas Europica Centralis
2016-12-10
oldal | 20 2016. december 10. amikor Magyarország közméltóságai Erdélybe látogatnak, tájékozódnak a helyi közösségeink mindennapjairól, megismerik sikereinket, gondjainkat, elvárásainkat, különösen, ha ezt nem a választ ási kampány idején teszik, és céljuk nem valamely párt támogatása. (….) A közel másfél milliós romániai magyarság egy er ő s közösség, amely képes megállni a saját lábán, dönteni az ő t é rint ő kérdésekben, meghatározni a helyi, megyei és országos szint ű célja it, beazonosítani az ezek eléréséhez szükséges eszközöket, illetve kiválasztani azokat a politikai vezet ő ket, akik élvezik a többség bizalmát. Az RMDSZ meggy ő z ő dése, hogy közösségünk ereje az önálló gondolkodásban, mérlegelésben és döntéshozatali képességé ben rejlik. A küls ő segítségre számítunk, ezt minden alkalommal meg is köszönjük, a befolyásolást azonban határozottan elutasítjuk. ” Most, négy év elteltével viszont Kövér László újra kampánylátogatást tett Erdélyben, ahol már az RMDSZ vezet ő kkel, köztük Kelemen Hunor elnökkel állt ki és beszélt az er ő s bukaresti parlamenti képviselet szükségességér ő l. Pénteken Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter látogatta meg a csíkkarcfalvi jégkorongpályát, majd tartott közös sajtótájékoztatót az RMDSZ elnökével . (Csíkkarcfalván, Kelemen szül ő falujában hokiakadémiát építenek ki a magyar állam támogatásával. Ezt idén nyáron jelentették be.) Csütörtökön Orbán Viktor is levizitelt Szatmárnémetiben és szavazásra buzdította az erdélyi magyarokat, mert mint fogalmazott : " Azt szeretném, ha nem lehetne átnézni a magyarokon " … ( http://nepszava.hu/ ) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 A vesztesvesztes játszma „ Hosszú id ő be került, amíg román és magyar oldalon egyaránt érvényesíteni lehetett azt az elvet, hogy akkor is meg kell prób álni együttm ű ködni, amikor számos kérdésr ő l nem gondolkozunk egyformán. De a magyarromán viszony elromlott. Nehéz lenne megmondani, kinek van nagyobb vétke ebben: Bukarestnek vagy Budapestnek. Amikor 1990ben a román parlament eldöntötte, hogy a Ceaușescu utáni Románia nemzeti ünnepe december elseje lesz, az utolsó pillanatig próbáltuk meggy ő zni a román politikusokat, hogy válasszanak egy másik napot. Leginkább 1989. december 21. mellett kardoskodtunk, hiszen azon a napon bukott meg a diktatúra, és a népfe lkelés egy elsöpr ő többség akaratát fejezte ki, beleértve az erdélyi magyarokat is. Ma is meg vagyok gy ő z ő dve, hogy egy ilyen nemzeti ünnep alkalmas lett volna a társadalmi szolidaritás meger ő sítésére. Próbáltuk figyelmeztetni szenátor- és képvisel ő kollégá inkat, hogy 1918. december elseje, vagyis az Erdély Romániával való egyesülését kimondó Gyulafehérvári Nemzetgy ű lés nem ugyanazt jelenti a magyaroknak, mint a románoknak, sem érzelmileg, sem politikailag (nem beszélve arról, hogy szerintünk a döntést nem a z erdélyi románok hozták meg, hanem jó félévvel kés ő bb Trianonban a nagyhatalmak, de ezt nyilván nem nagyon hangoztattuk azokban a vitákban). Ha pedig december elsejét mégis jogforrásnak tekinti valaki, akkor ennek szerves része az ott elfogadott Határozat , amelyben a résztvev ő k kötelezettséget vállaltak Erdély népeinek jogegyenl ő ségéért, az önigazgatás különböz ő formáiért, amib ő l semmi nem valósult meg … Mikor is romlott el a magyarromán viszony országaink között, de országon belül is? Mert elromlott, kár lenne ezt tagadni. Mikor lázasodott be ismét egész Európa a gy ű lölet, a kizárólagosság, a nacionalizmus halálosan veszélyes vírusától? Mikor kezdett ism é t tetszeni egyeseknek az addig szitokszónak számító nemzetállam még Magyarországon is? Európa talán a Brexitt ő l, esetleg még a skót népszavazástól, netán az ukrán Majdantól számítja az új korszakot. Mi pedig számítsuk 2010t ő l, a kett ő s állampolgárságról szóló törvény megszavazásától, amelyet ő szinte örömmel 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
