Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. november - Civitas Europica Centralis
2016-11-05
oldal | 16 2016. november 5. Demokrácia vagy autokrácia? A régióban a konszolidáció elakadt, stagnálás, majd visszafordulás kezd ő dött több országban „ Magyarországon – különösen ellenzéki körökben – hovatovább evidencia, hogy (köszönhet ő en az Orbánkormány tevékenységének) már nem is demokráciában élünk, hanem valami másban. Ezt a „valami mást” a véleménymondók hajlamosak olykor kissé elken ni, de azért az „autokrácia” kifejezés egyre gyakrabban bukkan fel. E szerint a megközelítés szerint manapság autokratikus rezsim m ű ködik, amelynek semmi köze a liberális demokráciához. Az els ő kérdés, amellyel érdemes foglalkozni, hogy honnét ered az a fe ltételezés, hogy a liberális demokrácia létrejött Magyarországon? Nos, a válasz egyértelm ű : a gondolat visszavezethet ő egészen a rendszerváltásig, illetve a 25 évvel korábban mainstreamnek tekinthet ő liberális univerzalizmusig. Ezt talán a legpregnánsabba n Francis Fukuyama fejezte ki híres esszéjében (A történelem vége), amikor liberális világforradalomról beszélt. S valóban: a liberális elmélet akkor élte fénykorát, s bár a keletközépeurópai népek azt hitték, ő k most éppen a demokráciára térnek át, de n em: a liberális demokráciába léptek át, még ha err ő l az átmenet vezet ő er ő in kívül sokaknak nem is volt tudomása. Á m ma már egyértelm ű , hogy – mint minden univerzális ideológia – a liberális világforradalom és univerzalizmus eszméje er ő sen korhoz kötött volt. Magyarán azt a helyzetet foglalta össze, amely a hidegháború után kialakult. A hidegháború évtizedeiben számításba sem jöhetett volna a liberális hegemónia, de amikor a két világrendszerre épül ő világrend megtört, és a Szovjetunió szétporladt, a libe ralizmus tényleg egyedül maradt a porondon. Fukuyama nagyon szépen leírja említett esszéjében: a nyugati gy ő zelemhez kellettek a 80as évek második felének szovjet elitjei is, amelyek nemhogy nem akarták feltartóztatni a világtrendet, de egyenesen annak ke leti motorjaivá váltak. Ily módon a demokrácia megvalósítása valóban a liberalizmus gy ő zelmét jelentette … ” Csizmadia Ervin ( http://mno.hu/ ) Bugylibicska „ Újabban ismét nagy politikai adu lett a második keresztnév felemlegetése. Dacian Julien Ciolo ş , Klaus Werner Johannis . Liviu Dragnea , a PDS elnöke kezdte ezt az infantilis játékot, és b ő séggel akadnak követ ő i. Az adev ă rul.ron írt blogján Andrei Ple ş u ezt az „idegenszív ű ség” bizonygatásának veszi, úgy érzi hát, hogy Dragnea , B ă sescu és a többiek arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az említett közéleti szerepl ő k nem „igazi” románok. Ple ş u nem sajnálja sem az egeret , sem az olvasót: hosszú listát készít arról, ki mindenki „idegen” volt odaadó román Alecsandritól A. D. Xenopolig , a nagy történészig, és Anton Panntól Kiseleffig , a sugárútig. Kétség sem férhet hozzá, hogy Romániában is létezik idegenellenesség, mint ahogy ahhoz sem, hogy választási kampányban semmi sem túl drága, semmi sem túl piszkos. Azt hiszem azonban, itt másról van szó: az ir ónia egyik formájáról … ” Demény Péter ( http://www.maszol.ro/ ) Sznúker, Háry, ’56 „ Sznúkert nézek, mert az megnyugtat. Egymás után esnek be a golyók, s az egésznek van valami brit h ű vössége. Persze ma már az is megnyugtató, ha nem olvasok újságot, nem hallgatok híreket. F ő ként újságokról szóló újságokat nem érdemes mostanában böngészni: nem fizet a 168 óra, nem tudni, ki vette meg a Népszavát, és az Index körül is gy ű lnek a kesely ű k. Nem kell különösebben érzéken ynek lenni az összeesküvéselméletekhez
