Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. november - Civitas Europica Centralis
2016-11-15
oldal | 17 2016. november 15. a Kós Károly féle belenyugvás és cselekvés, tenni akarás politikáját. Liviu Dragnea , a PSD elnöke azonnal reagált az erdélyi magyar politikus nyilatkoz atára, amelyben szerencsétlennek nevezte a kijelentést és kifejtette, hogy bízik abban, hogy román állampolgárként Kelemen Hunor és az erdélyi magyarok is büszkén tudnak majd lenni az 1918as eseményekre és a Nagy Egyesülést örömünnepként tudják majd értelmezni. A szópárbaj ugyan most egy rövid ideig tartó politikai kampány része, ám a két év múlva esedékes centenáriumi ünnep el ő zm ényeként is értelmezhet ő . A történészi szakmában ugyan nyomokban már megjelentek az 1918as Nagy Egyesülés és 1920as trianoni békeszerz ő dés traumájának, mondhatni szindrómájának dekonstrukciója és historiográfiai szemszögb ő l történ ő elemzése, a hétköznapi valóságban – különösen a külhoni magyarok körében – ez a két esemény továbbra is traumaként él tovább. Mindezt er ő síti az el ő bb idézett politikusok nyilatkozatai és az egyre népszer ű söd ő széls ő jobboldali pszeudotörténelmi irodalom is. A jelenségr ő l és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk dr. Romsics Ignác történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, aki a korszak egyik szakavatott szakért ő jeként immár évek óta intenzíven részt vesz a BBTE Magyar Történeti Intézetébe n folyó történészok tatásban is „… Az I. és a II. világháború utáni rendezés kisebbségvédelmi szempontjai alapvet ő en különböztek. 191920ban a gy ő ztesek az egy államon belüli többség és kisebbség tartós együttélésének a kívánalmából indultak ki, s megpróbálták a gyengébb fe let nemzetközileg garantált védelemben részesíteni. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak az általános szabadságjogokat kívánták biztosítani számukra, hanem egyes esetekben a kisebbségeknek mint kollektívumoknak a csoportjogait is kodifikálták. Ilyennek tekinth et ő a Csehszlovákiával kötött szerz ő dés, amely a kárpátaljai ruszin kisebbségnek saját törvényhozó testülettel is rendelkez ő széles kör ű területi, politikai és kulturális autonómiát ígért, továbbá a Romániával kötött és 1919. december 9én aláírt szerz ő dés , amelyben az Ön által idézett passzus is olvasható. A kárpátaljai autonómia felemás módon ugyan, de megvalósult. Az erdélyi magyaroknak azonban önkormányzati jogok helyett különféle diszkriminációkban lett részük, s ezért nem alaptalanul érezték magukat „ másodosztályú” állampolgároknak a centralizációra törekv ő román nemzetállamon belül. Így nem meglep ő , hogy az 1918. december 1i gyulafehérvári gy ű lés egyesülési határozatára sem tudnak vágyaik beteljesüléseként gondolni … ” ( http://szabadsag.ro/ ) IDEJE ABBAN REMÉNYKEDNI, HOGY GAZEMBEREK VEZETNEK BENNÜNKET „ Ezt a szöveget azoknak ajánlom, akik kárörömmel vagy egyenesen örömmel vették az amerikai elnökválasztások kimenetelét. Nem ismerem az államokbeli viszonyokat, így érdemben semmit nem tudnék hozzátenni ahhoz, ami történt. Viszont úgy adódott, hogy a reklámszakmában dolgozó amerikaiak között voltam az eredményhirdetés napján, és nehezen tudnám leírni azt a kínt, amit akkor ezek az emberek átéltek. Az öröm egyszer ű , a kín bonyolult. Ezek a reklámosok kozmopolita fels őközéposztálybeliek voltak, nyilvánvaló politikai opciókkal. És kialvatlanul, kedvtelenül, de próbálták újradefiniálni, mi is az ő országuk tulajdonk éppen. Mi azt hittük, hogy ez vagy az, de tévedtünk. Mert tulajdonképpen ez és ez, stb… Újra és újra nekifutottak, keresték az insightokat (talán "belelátásnak", intuitív megértésnek lehetne lefordítani), mert a reklámosok insightról insightra élnek. Ekkor kicsit irigyeltem is ő ket, mert ő k legalább próbálják a meghatározásaikat az új helyzetekhez igazítani. Ugyanez rólunk, romániai magyarokról nem mondható el. Miért fogalmazok ilyen túl drámaian? Antal Árpád aznapi Facebook bejegyzése miatt érzem magam fel jogos í tva. Sepsiszentgyörgy polgármestere ezt írta: Orbán Viktor éleslátásához nem fér kétség. Trump gy ő zött az amerikai elnökválasztáson. Majd belinkelt egy szöveget, amit arról tudósít, hogy Magyarország miniszterelnöke a nyertesnek szurkolt. Valószín ű le g jó ö sztöne volt Orbán Viktornak , de most nem ez a fontos. Most Antal Árpád “insightja” a fontos. Minthogy ez egy Facebook bejegyzés volt, a Facebook pedig egy
