Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. november - Civitas Europica Centralis
2016-11-12
oldal | 23 2016. november 12. K K ö ö n n y y v v e e s s h h á á z z Királyhelmecen bemutatták a Dobos László emlékezetére cím ű könyvet Dobos László nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság megkerülhetetle n szellemi nagysága volt, fontos dolgokat mondott akkor, amikor beszélni nem volt ajánlatos – emelte ki a könyv november 10ei bemutatóján, Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Köz ö sség Házában Juhász Judit , a Magyar M ű vészeti Akadémia szóviv ő je. A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás (BFT) és a Mécs László Polgári Társulás Dobos Lászlónak , a 2014. július 25én elhunyt Kossuthdíjas felvidéki magyar írónak, szerkeszt ő nek, politikusnak és közéleti személyiségnek, a város szülöttén ek emlékkonferenciát rendezett és szobrot állított szül ő városában, Királyhelmecen 2015. október 17én – emlékeztetett Juhász ( http://felvidek.ma/ ) S S z z e e l l l l e e m m i i d d é é z z ő ő Ő rjáratmozaik Erdélyb ő l Márai Sándor ugyan nem írt összefügg ő ő rjáratot Erdélyr ő l, mégis legalább akkora anyag bontakozik ki Erdéllyel foglalkozó cikkeib ő l, mint a Kassai ő rjáratból , amely mintegy cáfolata a Féltékenyek idegenek által lerontott város megromlott szellemiségének. Ezt bizonyítja a Kovács Attila Zoltán és Mészáros Tibor által összeállított Márai Sándor és Erdély cím ű antológia. Trianon tragikus következményeivel, Erdély nagy részének elvesztésével már a húszas évek legelején számot vetett és cikkeiben újra meg újra szembesült a tragédiával. Egyik visszavisszatér ő motívuma ennek a sorsközösség érzése, másrészt az erdélyi írók egymás iránt megmutatkozó szolidaritása, amely túlemeli ő ket az eszmei célkit ű zések vitáin. Erdélyi emlék címmel írt err ő l egyértelm ű en: „ A kolozsvári napok leger ő sebb emléke maradt számomra az a másfél óra, melyet az Erdélyi Kör és a Hitel nev ű folyóirat tagjainak és szerkeszt ő inek meghívására erdély i és budapesti írótársaim társaságában eltölthettem. El ő ször is: a régi kolozsvári ház bolthajtásos szobáiban olyan társaság gy ű lt össze, amilyent Budapesten lasszóval is nehéz lenne összeterelni: »népiek« és »urbánusok« békés egyetértésben szemléltük egym ást, s a találkozás valósága megint egyszer meggy ő zött arról, milyen mesterséges az a távolság, melyet az irodalompolitikai és világnézeti harcok szakítanak az írók között. Kolozsvárott találkoztunk, s egyszerre megértettük, hogy vitaanyag lehet köztünk, d e személyi ellentét nincsen: ugyanannak a sorsnak viselésére kötelez a közös feladat, a magyar irodalom m ű velése, a szellemi és társadalmi alapfogalmak tisztázása. A másik meglepetés: az erdélyiek válasza az anyaországbeli írók kérdéseire. A sorsközösség, melyet mindenki érez, aki ma Kolozsvárott a magyarság problémáiról vitatkozik, az erdélyiek szavában különös valóságérzékkel nyilatkozik meg .” É rzelmes utazó volt? Különös, nála szokatlan bens ő ségességgel járta a nagyvárosok, Kolozsvár és Várad utcáit, ame lyek számára ir odalmunk múltját is jelentették … ( http://nepszava.hu/ )
