Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. október - Civitas Europica Centralis
2016-10-25
oldal | 18 2016. október 25. a Magyar Szó olvasóit. Dayton után azzal toltam ki a határid ő t, hogy „ Miloševi ć bukásáig” ki kell tartani. A 2000es év ut á n az új demokrácia konszolidálása volt a cél, kés ő bb a kisebbségi önkormányzat kiépítése. Amikor az utóbbi is többékevésbé megvalósult, akkor meg az vált saját sajtója elnyomójává. Nem lehet hát abbahagyni még most sem a tiszta és tisztességes közbeszédért folytatott küzdelmet. Huszonöt év folyamatos washingtoni jelentkezés után kötelességemnek érzem megindokolni az Olvasó számára, miért nem fogja megtalálni – legalábbis egyel ő re – ameri kai jegyzeteimet a lap hasábjain. Azt, hogy miért, és miért nem folytatódik a munka. Azt, hogy miért célunk a szabad magyar szó. Kezdjük az el ő bbivel! … ” Purger Tibor ( http://szabadmagyarszo.com/ ) AHOL A HÍR SZENT ÉS A VÉLEMÉNY SZABAD „ Mi, alulírottak, akik a vajdasági magyarság egyetlen napilapjának együttesen tízéves id ő szakát jegyeztük, úgy érezzük, hogy napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése. Ú gy gondoljuk, ez az újság ma már a saját alapítója, a Magyar Nemzeti Tanács által meghatározott irányelveket sem tartja tiszteletben, amelyek szeri nt „a gyors, id ő szer ű , pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, kiegyensúlyozott, megbízható és felel ő s hírszolgáltatás és tájékoztatás alapvet ő követelmény…” (Vajdasági magyar médiastratégia 2011 – 2016). Ú gy véljük, a felsorolt követelmények szinte mindegyi kével baj van, de els ő sorban a min ő ségi elvárások csoportjával: a tárgyilagossággal, a sokoldalúsággal, a kiegyensúlyozottsággal, a megbízhatósággal és a felel ő sséggel. Ezért minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely az újságírói szakma becsületének vi sszaállítására törekszik közösségünkben. Lehet ő ségeinkhez mérten minden olyan eszközt latba kell vetnünk, amellyel az olvasó megingott bizalmát visszaszerezhetjük. Ezt diktálja az újságírói etika és a szakmai felel ő sségérzet. Minden vajdasági magyarnak jog a van megismerni a teljes valóságot, és nem csupán annak egy kikozmetikázott részét. A világ minden részén szétszórt nemzettársainknak ugyanúgy jogában áll tudnia mindenr ő l, ami itthon történik, és nem csupán egy mesterségesen létrehozott, rózsaszín (látsz at)valóságról. Önmagunk és nemzetünk áltatása sehová sem vezet, csak a biztos pusztulásba … ” Pressburger Csaba , a Magyar Szó korábbi (2009 – 2011) f ő szerkeszt ő je, Kókai Péter , a Magyar Szó korábbi (2002 – 2009) f ő szerkeszt ő je ( http://szabadmagyarszo.com/ ) VALÓDI KÉRDÉSRE Ő SZINTE VÁLASZT „ Szerintem kevés embernek mondok újat azzal, ha azt mondom, a vajdasági magyar közéleti kommunikáció téves irányt vett. A kommunikációs csatornáink teljesen kettészakadtak (ha nem három, négyfelé), a sokszor megcsömörlöttnek, kilátástalannak t ű n ő hétköznapjainkban már id ő nként úgy t ű nhet, a párbeszéd igénye is hián yzik. Ezen kell változtatnunk. A most olvasott írás megjelenésének napján emlékezünk arra a 60 évvel ezel ő tti eseményre, amely miatt a világ az ő szinte, tiszta, a szabadságáért harcoló magyar nemzetet tiszteli. A szabadságvágynak pedig szerves része volt a kkor – és ma is – az elnyomás elleni harc, az emberhez méltó szabadság. A gondolat szabadsága is. A gondolat pedig mindaddig nem lehet szabad, amíg valahol a kisagyunkban ott motoszkál egy kérd ő jel, amely elé azt írtuk oda, hogy: „Szabad ezt nekem?” vagy c sak egyszer ű en valaki kijelenti, hogy nem, nem szabad, ez a nyilatkozat vagy szöveg rossz vért szül, árt a jelen politikai er ő viszonyoknak. Természetesen nem pocskondiázó, gyalázó szövegekr ő l beszélek, hanem sok esetben akár egy problémafelvetésr ő l, vagy c supán egy feltett kérdésr ő l. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag a politikáról vagy a politikumhoz kapcsolódó kérdésekr ő l kellene értekeznünk szabadon. Minden témában meg kell nyitnunk azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek el ő revihetnek bennünket embe rként és közösségként is. Vajdasági magyarokat itthon és a nagyvilágban egyaránt … ” Vígi Zoltán ( http://szabadmagyarszo.com/ )
