Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. szeptember - Civitas Europica Centralis
2016-09-08
oldal | 19 2016. szeptember 8. Európa-, parányi Amerika-, és zsidóellenességgel bőven meghintett magyargyűlöletből tevődik össze. Nem csoda, hogy a zsigeri magyarellenességéről (másról nem is igen) nevezetes Bogdan Diaconu Egységes Románia Pártja (PRU) – amely, neve ellenére, éppen etnikai széthúzásra buzdít – a választások előtt egyből divatossá lett. A politikai förmedvény nagyon hasonlít a nemrégiben a Népi Mozgalom Pártjában (PMP) megboldogult Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) alakulathoz, amely maga is gyűjtőpártjává lett a pártvándoroknak, a saját politikai tömörülésükben levitézlett, bűnvádi dossziék főszereplőivé váló „politikusoknak”, akik maguk sem magyarbérencségükről híresültek el. A különbség csak annyi, hogy az első „csupán” a tolvajok, bűnözők pártja volt, ez pedig a „mindigittvolt-trákok-géták-dákokrómaiak” pártja. Persze lopni ők is fognak, ahogyan eddig is tették, csakhogy ők hazafi módjára, a hon érdekében lopnak, ami azért egészen más …” Bogdán Tibor (http://www.maszol.ro/) Jankó árvái „Olvasom, hogy száz kilométeres emléktúra és nagy nemzeti gyaloglás következik a hét folyamán Vidrától Cebebányáig. Nem először és valószínűleg nem is utoljára, éppen hatodik alkalommal. Amióta kinyílt a világ, egyre-másra szerveznek gyalogtúrákat országok, sőt kontinensek között, bár azokat mostanság valamiért menekülhullámoknak hívják és nincs nemzeti jellegük, csak politikai és muszlim. Ennek a miénknek – már csak annyiban a miénk, hogy ebben az országban szervezik, mely a közös Európai Ház lakója – a jellege politika- és valószínűsíthetően magyarmentes. Megyeközi. Fehér és Hunyad megye között fog a résztvevők tömege elzsolozsmázni. A két helyiséget egyetlen nevezetes személyiség köti össze: a nagy mócvezér árnyéka, az Avram Iancué. Ideírom a születési évét és az elföldelését, ugyanis a két dátum jelzi a pályaszakasz történelmi idő- és életrajzbeli határait: 1824-1872. A hős, akinek nevével élnek és az utóbbi száz éveben bőven visszaélnek, nem Cebebányán avagy Veresbányán adta vissza nemes lelkét és már eléggé zavarodott elméjét a teremtőjének, hanem a közeli Körösbányán. (Számos jelentős 19. századi román személyiség – vette észre a minap egy ismert elmegyógyász professzor – végezte sárgaházban, például Mihail Eminescu vagy Alxandru Ioan Cuza, amiről illik hallgatni.) Mit kerülgessük a szót, egy lelkes és lobogó poéta, olyan mint ama Pruton túli fáklya, néhai Grigore Vieru, hatodik alkalmommal szervezi meg a közeli napokban az Avram Iancu-emlékmenetet. Nem is lenne ezzel semmi különösebb baj, ha jellegénél fogva nem lenne harcias, elfogult, avultan nacionalista, szuperortodox Jancu árváinak …” Sebestyén Mihály (http://www.maszol.ro/) Kikezdett jogvédelem VEZÉRCIKK – „Egyre inkább sziszifuszi munkának tűnik a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblákért folytatott harc. Az évek óta tartó pereskedés mintapéldája annak, hogyan lehet törvényes keretek között elodázni, kijátszani az igazságszolgáltatást. Bő két évvel ezelőtt Kolozsvár egyik legnevesebb bírája úgy döntött, az önkormányzatnak kötelessége kihelyezni a kincses város nevét magyarul is hirdető táblákat – az akkori ítélet indoklását olvasva egy röpke pillanat erejéig még ma is az az érzése támad az embernek, hogy van kiút, normalitás, igazság. Csakhogy szinte azonnal elűzi a kósza gondolatot a szomorú jelen, a valóság: most ott tartunk, hogy visszautalták első fokra az ügyet, és még azt sem tudjuk, hogy ez kinek jó …” Páva Adorján (http://www.kronika.ro/) Fajelmélet à la Románia „Igen, ha a hazai falfirkamozgalmat vesszük alapul, Romániában fellelhető a rasszizmus, mi több, azt nyilvánosan terjesztik is. Amint az a legutóbbi brassói és kolozsvári példákból is kiderül, szerzőik – szó szerint – gyűlölik a magyar „fajt”. Nyilvánvalóan összehangolt akcióról van szó, hiszen nincs olyan véletlen, hogy ugyanazon szöveg ugyanazon időpontban két különböző városban megjelenjen. A rasszizmusnak, a megkülönböztetés kultuszának nyilvános felkarolása feltehetően sosem fog eltűnni ebben az országban. A romániai szórványban élő nem románoknak minden nap szembesülniük kell a másodrendűség
