Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. szeptember - Civitas Europica Centralis

2016-09-07

oldal | 13 2016. szeptember 7. kudarcukban a kibocsátó (Magyarország) és a befogadó oldal. A sok országból érkezett,

magyar és nem magyar szakemberek találkozója ismét ráirányította a figyelmet arra, amiért

1977-ben a Társaság megalakult: szükségünk van – és egyre nagyobb szükségünk – a külső szemre. Tudnunk kell, hogy hogyan látnak bennünket azok, akik nem a magyarországi

társadalomban szocializálódtak, nem az itteni iskolarendszerben szerezték ismereteiket. A többféle kultúra békés egymás mellett élése mindig termékenyítőleg hatott arra az államra,

amely ennek az együttélésnek a kereteit biztosította. A kongresszuson a történelmi példák

sorával találkozhattunk ennek igazolására. A példák jelentős része a kultúraköziség

magyarországi jelenségeit mutatta fel. A különféle hatások gazdagították a magyar kultúrát,

amely alapvetően mindig befogadó jellegű (receptív) kultúra volt. Nem csupán a magyarság

civilizációs folyamatában volt meghatározó az idegen – főleg német – hatás, hanem a kultúránk

minden rétegében. Népi hagyományaink, nyelvünk, irodalmunk, szellemi életünk minden

rezdülése a befogadásról szól. A mi hatásunk is megfigyelhető a velünk együtt élőkön, vannak

kulturális csoportok, amelyek asszimilálódtak a magyar kultúra hatására …”





Monok István (

http://mta.hu/

) V

V

é

é

l

l

e

e

m

m

é

é

n

n

y

y

,

, p

p

u

u

b

b

l

l

i

i

c

c

i

i

s

s

z

z

t

t

i

i

k

k

a

a

,

, i

i

n

n

t

t

e

e

r

r

j

j

ú

ú

,

, b

b

l

l

o

o

g

g

1

1 Bűnben fogant „népszavazás”  „Orbán népszavaztatásáról az ellenzék folytat disputát, a

kormány csak egymondatos reklámokban kommunikál az ő népével. Az ellenzékiek vitája – noha aligha kerülhető el – erősítette a közvélekedést: már megint egymással civakodnak. Az

egyik otthon maradásra hív fel, a másik érvénytelen voksra, és van, aki az igenre. Pedig a

vélemények csak az alkalmazandó technikában térnek el, a lényegben: a referendummal való

szembefordulásban nem. Isten ments konfliktust csinálni abból, ki marad otthon, és ki ikszeli

érvénytelenné a szavazólapot. Mindkettő a kamukérdés bojkottját jelenti. Azt, hogy nem lépünk

bele Orbán csapdájába. Tiszteletben tartom az „igen” mellettiek érvelését is, de Orbán utcájába akkor sem kell bemenni, ha a kijelölt menetiránnyal szemben hajtanak. Értem, hogy Európára kívánnak igent mondani. De hát ne tegyünk úgy, mintha valóságos kérdést tettek

volna fel, és a nép valódi döntését kérnék. A lényeg épp az átverés, a kamuflázs. A tudatos

bojkott nem sunnyogás, hanem éppen az akció egészével való szembenállás, a mechanizmus, a

„rendszer” elutasítása …”





Ledvai Ildikó (

http://nol.hu/

) Befagyott a Nyugat-Balkán  Az Európai Uniónak nem érdeke, a nyugatbalkáni országoknak pedig már nem vonzó az uniós csatlakozás. Montenegróban

kifejezetten unióellenes légkör alakult ki az évtizedes hitegetés és halogatás miatt.

Bosznia-Hercegovináról meg úgy tűnik, teljesen elfelejtkezett az EU, itt már

komoly, az Iszlám Állam jelentette biztonsági kihívásokra kellene válaszolni. Az

újvidéki születésű Morvai Hedvig a European Fund for the Balkans (Európai Alap

a Balkánért) vezetőjeként lapunknak azt mondta, integrációs perspektíva helyett új

lendületet kellene adni a régiónak  „…Az alapot 2007-ben európai privát

alapítványok hozták létre, köztük a német Robert Bosch Stiftung, a belga királyi

Baudouin Alapítvány, az Erste Stiftung, és a San Paolo Intesa olasz bank alapítványa.

Mégpedig azzal a céllal, hogy a Balkán Nemzetközi Bizottság ajánlásait életbe léptesse, és hogy

a balkáni országok minél előbb uniós tagállamok legyenek. Az alapítványok évi másfél millió

eurót fordítanak a célra. Programjaink három pillérre épülnek, egyrészt elősegítjük a

regionális együttműködést, az uniós csatlakozás kölcsönös támogatását, másrészt a humán 1 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját