Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. szeptember - Civitas Europica Centralis
2016-09-06
oldal | 19 2016. szeptember 6. A román sovinizmus feltámadása VEZÉRCIKK – „Kezdetként szögezzük le: a cím némileg pontatlan, a román sovinizmus ugyanis sohasem halt meg. Bár az utóbbi néhány évben, a NagyRománia Párt parlamentből való kiesését követően valóban nem volt olyan fősodratú képviselője, amely a román nemzeti önazonosság abszolutizálására és az országban élő nem román közösségek – elsősorban a magyarok – elleni uszításra építette volna saját identitását, a nem kevés, szélsőjobb retorikára fogékony szavazó megszólítása érdekében – és egyéb, értelmes politikai és gazdasági program híján – mindegyik párt retorikájában és cselekedeteiben megnyilvánul. A Bogdan Diaconu volt szociáldemokrata képviselő alapította Egyesült Románia Párt (PRU) azonban ismét felvállaltan erre építi politikáját, megpróbálva egy akolba gyűjteni a soviniszta szólamokkal elkábítható szavazókat …” Balogh Levente (http://www.kronika.ro/) Diaconu, mint célpont? „Megnyugodhatunk: ha igaz, hogy Bogdan Diaconu Traian Băsescu célkeresztjébe került, akkor a szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Párt (PRU) nem néz hosszú pályafutás elé. A jelek szerint a volt államelnök pártja, a Népi Mozgalom Párt (PMP) komoly konkurenciát lát a szélsőjobbon Diaconuékban, s mint ilyent, be is fogja darálni. Apró falat – egyelőre legalábbis –, Băsescu számláján ugyanis sokkal nagyobb koalíciók szétverése szerepel, nem egy harmadosztályú neonáci fog útjában állni, ha a nacionalista propagandára vevő választók szavazata a tét. A nagyobb hitelesség kedvéért Băsescu Európa irányából indított legutóbbi kirohanásában. Miféle párt az, amelyik az uniós zászlót kidobta a pártgyűlésről? – utalt Diaconu sértő gesztusára. Majd ekképp folytatta: a DNA-SRI féle korrupcióellenes hadjárat a román politikai elit hitelvesztéséhez, a választóknak a rendszerellenes, szélsőséges pártok felé fordulásához vezethet, ami Románia nemzetközi elszigetelődésének veszélyével jár – figyelmeztetett …” Székely Kriszta (http://szabadsag.ro/) Kalinyingrádból szeretettel „Putyin: Ha valakinek ahhoz támad kedve, hogy újragondolja a II. világháború eredményeit, csak tessék, vitassuk meg. De akkor nemcsak Kalinyingrádról kell vitatkozni, hanem Németország összes keleti területéről, Lvovról, ami Lengyelország része volt, és így tovább, és így tovább. És ott van Magyarország is, meg Románia is. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke interjút adott a Bloomberg hírügynökségnek. Valahol a beszélgetés elején John Micklethwait főszerkesztő rákérdezett arra a szóbeszédre, hogy az orosz kormányzat hajlandó lenne „gazdasági előnyökért”, magyarán pénzért átadni Japánnak a Kurili-szigetcsoport legdélebbi nagy szigetét. Az ilyen tranzakció súlyos, árulással határos nemzeti szégyennek minősülne, de komoly hadászati veszteséggel nem járna. Viszont, mivel az orosz állam a csőd szélén áll, gazdaságilag nagyon is volna értelme. Ahogy annak a rég bejelentett üzletnek is, hogy eladják az állami többségű Rosznyeft olajvállalat és a gyémántokkal foglalkozó ALROSZA egy méretes részvénypakettjét. Putyin azonban most közölte, hogy „területekkel mi nem kereskedünk” (ismeretes a szovjet cáfolatok patinás hagyománya). Majd még ugyanabban a mondatban bejelentette, hogy „nagyon szeretnénk japán barátainkkal megoldást találni erre a problémára”. Azaz valamilyen üzlet mégiscsak lehet. (Az előző „megoldást” 1956-ban „találták meg”, amikor a Szovjetuniónak már volt hidrogénbombája, a legyőzött Japánnak pedig éppen csak felállhatott a kis létszámú „önvédelmi ereje”. Ekkor úgy oldották meg a vitát, hogy Moszkva az egész szigetívet magáénak nyilvánította.) …” Széky János (http://parameter.sk/) Ötszáz? Dalolva menne „A politológiának több olyan területe van, amely teljesen váratlanul kerülhet a figyelem középpontjába – például a politikai pártok felosztása és típusai. Vannak kis tagsággal rendelkező alakulatok és tömegpártok. Egyik sem rosszabb, mint a másik, csak másként működnek. Andrej Danko, az SNS elnöke mégis olyan javaslatot helyezett kilátásba, hogy csak az a párt indulhatna a választásokon, amelynek legalább ötszáz tagja van.
