Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. szeptember - Civitas Europica Centralis
2016-09-13
oldal | 14 2016. szeptember 13. sem … Úgy fejezi be miniszterelnök úr, hogy Magyarország számít rám. Na ebben legalább egyetértünk. Éppen ezért nem fogok szavazni ezen az álnépszavazáson, mert az országom számít rám. Az utókor magyarjai hálásak lesznek, hogy ezt a döntést hoztam, akármi is legyen az eredmény. Európát s a szolidaritást nem fogom, nem tudom elutasítani. Önök egyszer úgyis elmennek. S önök után, akarva-akaratlanul, olyanok jönnek majd, akik nem félni fognak az új globalizált világtól, nem uszítani fognak a menekültek ellen, nem gátolni akarják majd a nyitottabb és egységesebb Európát, nem a saját alkalmazkodás-képtelenségüket akarják majd ráerőszakolni a népre, hanem fejest fognak ugrani ebbe a mostani világba, amelyben ők már felnőttek, okostelefonjaikkal a kezükbe. Önök után majd azon fogunk dolgozni, hogy megtaláljuk végre a helyünket a globalizált világba, s ne minden sarkon az elveszett Levédiát keressük, tökön szúrva magunkat félévszázadonként. Európa és a világ nem vár ránk. Magyarország Szent István óta kivétel nélkül mindig akkor haladt, ha felült a nyugatra tartó vonatra, s akkor járt porul, ha nem. Most sem lesz ez másképp. Ébresztő. Üdvözlettel: egy távolmaradó honfitársa.” (https://vastagbor.atlatszo.hu) Lakner Zoltán: Három hét múlva eldőlhetnek a 2018-as választások Orbán ma már nem túlélésért küzd Brüsszelben, hanem szövetségeseket toboroz, a Jobbik keresi a váltópárti pozíciót, a baloldali ellenzékkel meg nem az a kérdés, mi lesz 2018-ban, hanem mi lesz bármikor. Lakner Zoltán szerint nem túlzás, hogy a 2018-as választások eldőlhetnek október 2-án. INTERJÚ. Túl vagyunk a Fidesz utolsó nagyobb brainstormingján, az ellenzék is szépen lassan kitalálja, hogy mivel szeretné kitölteni a kampányidőszakot, ha már annyira muszáj. Az ősz eleje nem fog másról szólni, mint migránsokról, határokról, Brüsszelről. Ha pedig a Fideszen múlik, az ősz vége, sőt az elkövetkezendő másfél év is ezen kulcsszavak jegyében telik. Lakner Zoltán politológussal migránsüzemanyagról, az ellenzék avíttas Európa-képéről és a népszavazás tétjéről beszélgettünk „…Köztudott (illetve felmérések is bizonyítják – a szerk.), hogy Magyarországon nagyon erős az idegenellenesség. Így, amikor témává vált, hogy befogadó országgá kell-e válnunk, vagy sem, a kormány számára egyértelmű volt a válasz. Másfelől a téma illeszkedik abba a világértelmezésbe, amit a kormány már a menekülthullám előtt is használt. Hivatkozás a nemzeti szuverenitás védelmére, rendpártiságra, küzdelem idegen hatalmakkal – ezeknek esszenciája a menekültkérdés, megfejelve egy látható, félelmetesnek tűnő ellenséggel, illetve az őket segítő „háttérhatalmakkal”. A téma tehát azért tud jól működni, mert nemhogy váltásra nem kényszerítette a kormányzati retorikát, de még keményebbé tette azt … Ez a téma azt is megmutatja, mennyire megváltozott az európai játéktér. Amikor az ellenzék Európa-pozitív érvelésbe kezd, vagy kifejezetten egy uniós tagságról szóló döntésnek állítja be a népszavazás tétjét, akkor az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha az ellenzéki politikusok egy 10-15 évvel ezelőtti Európáról beszélnének. Ezzel a régimódi és statikus Európa-képpel szemben Orbán egy valós idejű, sokféle probléma által szabdalt Európát és politikai játékteret lát …” (http://hvg.hu/) Csoóri Sándor meghalt „Hol van már az ő népe? Hol van bármi, amiben nemzedéke hitt? Ott, ahol ő lesz nemsokára. A temetőben. „Boldog vagyok, mert szép a nyár/s végre nyűg nélkül lehetek./Ahhoz se kell most értenem,/mit a világból megvetek” – remélem, evvel az érzéssel ment el Csoóri Sándor ebben a nyárutói kánikulában. Írt sok mindent, átélt sok mindent, tett sok mindent. Olyan ember volt, aki sokszor jutott az eszünkbe akkor is, amikor hallgatott. Bele volt keverve mindenbe, ami lényeges volt a Duna-medencei magyaroknak az utóbbi ötvenhatvan esztendőben. Parasztok közül indult a magyar parasztság fölemelkedésének elfelejtett, le is tagadott korszakában. Meghalt akkor, amikor a „paraszt” szó már megint csak sértés, dacosan vállalt lázongó, szociális tartalma kifakult, eltűnt. „Népi írónak” számított költői
