Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. július - Civitas Europica Centralis
2016-07-07
oldal | 15 2016. július 7. lassan fogalmuk sincs arról, mire való az el ő deik á ltal elképzelt Európai Unió, próbálják a népakaratra visszahárítani a felel ő sséget. Azt a felel ő sséget, amelyet ugyanaz a nép már rájuk bízott egyszer, amikor megválasztott a ő ket. Legfeljebb eddig azt hittük, csak mifelénk ilyenek ma a politikusok, most meg kiderült, David Cameronék sem jobbak. Mit tehetnénk, latolgatjuk az esélyeket. Igaz, ezekben a napokban, érthet ő okokból, talán nagyobb szenvedéllyel tippeltünk a labdarú gó Európa Bajnokság továbbjutóira, mint az Európai Unió kies ő ire. De nekünk, erdélyieknek úgyis megadatott, hogy ugyanaz jusson az eszünkbe bármir ő l. Nem csupán a brekeg ő Brexit, hanem a televízió elsötétül ő képerny ő je is ugyanazt a kérdést hívja el ő bel ő l ünk: beléptünk, de hova? Huszonvalahány éven át legf ő bb álmunk volt megszabadulni végre kisebbségi mivoltunktól, és egyenjogú európaiakká lenni. Nem tagadom, a Ceaușescudiktatúra, a szögesdrótok közé zárt ország szörny ű klausztrofóbiája tört rám ismét egy pillanatra, amikor meg akartam nézni a magyarizlandi mérk ő zést, é s az M1re kattintva, ennyi volt a képerny ő n: „Szerz ő i jogi korlátozás miatt jelenlegi m ű sorunk kizárólag Magyarország területén látható.” Nem is tudtuk megnézni a meccset, rádión hallgattu k végig. Voltak természetesen szerencsésebbek, akik más kábelhálózatról veszik a m ű sorokat, és nem mindegyik kódolta Erdélyben az EB magyarországi közvetítéseit. A leny ű göz ő magyarportugált aztán már mi is láthattuk az M4en. De azel ő tt szívesen beültette m volna a kilencven percen át egyetlen mondatot sugárzó képerny ő elé azokat, akiket irritál az Uniópártiak által kitalált „több Európát” szlogen, és arról papolnak, hogy „kevesebb Európa” több lenne. Nem, a „kevesebb Európa”, tisztelt focirajongó magyar p olitikusok, így nézne ki minden szempontból: „...jelenlegi m ű sorunk kizárólag Magyarország területén látható”. Ki lehet találni egy másik brekeg ő s vagy inkább cincogós szót, már olvastam is ittott, hogy: Hunxit, de hadd meséljem el, hogy ez milyen. Nemcsa k nekem jutottak eszembe nyilván az 1989 el ő tti állapotok, hanem t ö bbeknek is Erdélyben, de én is felidézem, hiszen ismétlés a tudás anyja … ” Markó Béla ( http://transindex.ro/ ) Andrej , gyere közénk! „ Hétf ő n már nemcsak a f ő városban, hanem Kassán is Robert Kali ňá k belügyminiszter leváltását követelték a tüntet ő k. Hogy is mondta végtelen cinizmussal Gyurcsány Ferenc az ő szödi beszédben? „ Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament el ő tt. El ő bbutóbb megunják, hazamennek.” Úgy t ű nik, az össztársadalmi frusztráció már a „galamblelk ű nemzet” körében is e lért egy olyan kritikus szintet, amely a harminc fok, a nyári szünet és a szabadságid ő szak ellenére is képes az utcára vinni az embereket. A Kossuth téren már láthattuk, az emberek akár „huzamosabb, életvitelszer ű tartózkodásra” is képesek egy közterületen , ha úgy érzik, ezzel arányos sérelem érte ő ket. A szlovák törvényhozás épülete el ő tt nincs akkora placc, mint a Kossuth tér, de az elégedetlenség akár valamilyen statikus formába is átmehet (nyáron ráadásul még buli is sátorozni). Persze, az 5,3 millióból még mindig csak pár ezren tüntetnek, de abban az országban, ahol fát lehet vágni az emberek hátán, anélkül, hogy egy zokszót is ejtetnének, már ez is komoly szociokulturális áttörés. Hétf ő n a f ő városi tüntet ő k, amikor a Bonaparte komplexum felé vonultak a Szabadság térr ő l, az elnöki palota el ő tt is megálltak. „Kevesen vagyunk, Andrej , gyere közénk!” – invitálták familiáris kedvességgel az ország els ő emberét … ” Kocur László ( http://ujszo.com/ )
