Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. július - Civitas Europica Centralis
2016-07-12
oldal | 15 2016. július 12. a tanúbizonyság, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nem népszavazással kell eldönteni ” – írja Emily Badger a Washington Postban. Az elmúlt hetekben a Brexit csalódott ellenz ő i kígyótbékát kiabáltak a népre , mondván, hogy a félrevezetett és amúgy talán joggal dühös átlagszavazó saját érdekeit sem képes felmérni. Tudatlansága és félretájékozottsága miatt racionális érdekeivel ellentétes döntést hozott . Badger szerint a Brexit általánosabb tanulsága az, hogy csínján kell bánni a népszavazás intézményével. A fiatal publicista felidézi David A. Bellnek a 2011es görög referendum kapcsán írt cikkét , amelyben a princetoni történész arra figyelmeztetett, hogy bizonyos esetekben a népszavazás egyszer ű en nem alkalma s a népakarat kinyilvánítására. A nemzeti szuverenitással és az ország sorsával kapcsolatos ügyekben helyes és szükséges a nép akaratának közvetlen kinyilvánítása. A bonyolult és komoly szakértelmet ig é nyl ő kérdésekben azonban nem. Márpedig a Brexit ugyan ránézésre az ország szuverenitására vonatkozott, valójában azonban egy sor nagyon összetett politikai és gazdasági következményekkel jár. A Brexitpártiak nyilvánvalóan a nemzeti szuverenitást akarták er ő síteni, ám finoman szólva is kétséges, hogy az EUból való kilépés mennyire adja vissza NagyBritanniának a nemzeti önrendelkezést . Könnyen lehet, hogy az EUval elégedetlen, jellemz ő en id ő sebb, alacsonyabban képzett és szegényebb polgárok a kilépés után még kiszol gáltatottabb helyzetbe kerülnek ( http://www.metazin.hu/ ) A Brexi t demokrácialeckéje a felfuvalkodottaknak Az európai értelmiség megvet ő en nyilatkozik azokról a brit választókról, akik úgy határoztak, hogy NagyBritannia váljon ki az Európai Unióból. Az olasz szociológus szerint éppen ez a magatartás tette népszer ű tle nné az Uniót. „ Az európai értelmiségi elit, kivált az elsöpr ő baloldali többség nagyon érti a módját, hogy választékos elítél ő jelz ő kkel bélyegezze meg azokat, akik nem tetszenek neki ” – írja a Corriere Della Serában Ernesto Gali Della Loggia szociológiaprofesszor. A fenti mondat azután kívánkozott a tollára, hogy elolvasta, mit írt a milánói napilapban Bernard HenryLévy a Brexitr ő l. A francia filozó fus kétségbeesetten állapította meg, hogy nem egy jobb európai integráció gondolata gy ő zött a brit népszavazás eredményeképp, hanem „ az európaiatlanság ”, és ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy azoknak a szava döntött, akikt ő l nem várható jó döntés. Galli D ella Loggia tételesen fel is sorolja HenriLévy jelz ő it: populisták, tudatlanok, kretének, Le Pen , Putyin és Trump többékevésbé tudatos követ ő i, új reakciósok, alkalmatlanok, faraga tlanok, szuverenisták ( http://www.metazin.hu/ ) Oroszország elidegenítése Az Egyesült Államok hibázott, amikor ellenfélnek tekintette Oroszországot és fokozódó mértékben igyekezett meggyengíteni. S ő t, az amerikai külpolitika legendás sikertelensége közepette egyes jeles szakért ő k ezt tartják a legnagyobb melléfogásnak. „ Semmi féle komoly amerikai érdek védelme nem indokolja, hogy Oroszországot ellenséges tényez ő nek tekintsük ” – írja a f őá ramba tartozó médiából kiszoruló konzervatív írások gy ű jteményében, az Unz magazinban Philip Giraldi , aki hosszú ideig terrorelhárító funkciót töltött be a CIAnél és az Egyesült Államok szárazföldi hadseregénél. Az írás egy washingtoni konferenciáról számol be, amelyen a résztvev ő szakemberek er ő sen kritikus véleményeket fejtettek ki a jelenlegi demokrata kormányzat és republikánus el ő dje külpoliti kájáról. Az egyik témabizottság f ő el ő adója a Metazinból is jól ismert John Mearsheimer chicagói politológus professzor arra kérdésre, hogy mi volt az elmúlt néhány évtized legnagyobb külpolitikai baklövése, nem az iraki háborút nevezte meg, holott az elemz ő k és a laikusok egyaránt erre szoktak tippelni. Mert persze súlyos hiba volt, de végü l is nem járt Member countries of NATO in green and Russia in orange
