Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. július - Civitas Europica Centralis
2016-07-11
oldal | 12 2016. július 11. ellentétein túllépve közeledjenek egymáshoz. Nem kisebb cél érdekében, hanem azért, hogy megóvhassák - ami még a sajátosságaik okán folytatott küzdelmeiknél is fontosabb - a demokráciát. A magyar demokráciatörténet viszonylag rövid múltjára visszatekintv e kevés és - tegyük hozzá önkritikusan – végkimenetelében pusztán sikertelen fogódzópontot találunk. De ez semmit sem von le a kezdeményez ő k példaadó bátorságából. A legkevésbé sem ő ket terheli a felel ő sség az egész országot sújtó következményekért, hanem azokat, akik értetlenül, s ő t, olykor ellenségesen útját állták az akkor is a nemzeti megbékélésben gyökerez ő megújulásnak. A magyar történelemben és sajnálatos módon napjainkban is azok a politikusok jutottak - jutnak - szóhoz, akik a saját pártpolitikai e lkötelezettségükhöz való merev ragaszkodásukban hajlamosak felel ő tlenül túltenni magukat a demokrácia egyetemes alapelveinek követelményein és a nemzet sorskérdésein. Ezért aztán a hazai demokráciatörténet jobbára az elszalasztott lehet ő ségek története … ” Giczy György ( http://nepszava.hu/ ) Még egyszer Nagy Imrér ő l „ Még június közepén: Nagy Imre vértanú halálának ötvennyolcadik évfordulóján megjelent egy írásom ebben a lapban, felidézve az ötvenhatos magyar forradalom kivégzett (inkább így mondanám: meggyilkolt) miniszterelnökének tragikus, egyszersmind gondolkodásra késztet ő emlékét. Nem hittem volna, hogy ez az írás kisebb vihart kavar – most err ő l a viharról szeretnék néhány szót szólni. Nem az akasztófa alá küldött államférfiról, hanem arról, hogy a mai magyar társadalom gondolkodását, lelkiállapotát, történelemszemléletét miként tükrözi az a másfél tucat kommentár, amely írásomat fogadta. Egy társadalom, egy ország pszichéjét ugyanis, ahogy én látom, jobban meg lehet ismerni ezekb ő l a kommentárokból, mint néhány tudós szociálpszichológiai értekezésb ő l. Hadd áruljam el nyomban, hogy az írásomat fogadó „hozzászólások” nem éppen megnyugtató képet adnak err ő l a kollektív pszichér ő l. Ezért térek vissza még egyszer Nagy Imre szerepének és vértanúságának felidézéséhez. Szomorúan teszem, mert a kommentárok nyomán kialakult tapasztalataim arról árulkodn ak, hogy az a kollektív pszichózis, amelyet különben a napi politikában (mindegyik politikai áramlat m ű ködésében) folyamatosan tapasztalok, a legkevésbé sem utal arra, hogy a mai magyar társadalom (legalábbis ennek azok a képvisel ő i, akik például egy újság cikk kapcsán kifejtik véleményüket) többnyire nem a józan megfontolás nyomán ítélik meg nyomasztó tapasztalatokkal terhes közelmúltunk szerepl ő it és eseményeit … ” Pomogáts Béla ( http://nepszava.hu/ ) Elie Wiesel harcolt a felejtés ellen Az 1928ban Máramarosszigeten született és július 2án New Yorkban elhunyt Elie Wiesel munkássága nyomán számos országban a tananyag és az értelmiségi közbeszéd részévé vált a holokauszt tanulságainak levonása. Egyaránt tisztelték Amerikában és Izraelben, közéleti szerepléséért 1986ban Nobelbékedíjjal tüntették ki, az Éjszaka cím ű könyvéé rt az irodalmi Nobeldíj esélyesei között is számon tartották. Elie Wiesel személye s és családi tragédiáját – Mára marosszigetr ő l történt 1944es deportálását és lágerbeli szenvedéseit – sok más túlél ő höz hasonlóan egy évtizeden át próbálta eltemetni magáb an – olvasható az MTI portréjában. Az Éjszaka cím ű , világhírt hozó m ű vét csak az ötvenes évek végén vetette papírra el ő bb jiddis, majd francia és végül angol nyelven, egyre rövidebb terjedelemben. A történtek évekig tartó bels ő , lelki feldolgozása után megírt könyv eleinte visszhangtalan maradt, csak évek múltán kezdett nemzetközi méretekben ismertté válni. Ekkor kezd ő dött el a második világháborús zsidóüldözések nemzetközi, társadalmi feldolgozása, amit éppen az egyéni sorsok köztudatba kerülése, köztük Elie Wiesel könyve eredményezett. A hatvanas évek közepéig Wiesel szinte éhezett, noha sok nyelvet magas szinten ismert, és egyszerre három lapot is tudósított New Yorkból, az izraeli Jediót Ahronótot, eg y francia és egy jiddis újságot … ( http://www.kronika.ro/ )
