Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. június - Civitas Europica Centralis
2016-06-11
oldal | 17 2016. június 11. közvetlen körülményeit kell mérlegelnünk, hanem a helyzetet, amely a magyar történelemben akkorra kialakult, és amelyb ő l Gyurcsány ki akart törni. És ez nem azért nem sikerült, mert nem hely esen látta a dolgokat, hanem mert akkor már a saját pártjának a többsége sem állt mellé. Tekintsük át ennek a helyzetnek a kialakulását 1990t ő l, a rendszerváltástól – bár gyökerei ennél is jóval messzebbre nyúlnak vissza. Sok kifejezés van rá, Ady „magyar ugarnak" nevezte, Bibó hármas zsákutcának, a történészek félfeudalizmusnak. A nemzetközi irodalom is úgy tartja ( Max Webert ő l Immanuel Wallersteinig és tovább), hogy a modern iparipolgárijóléti társadalom kialakulása csak a „centrumban" (ÉszakAmerikába n és NyugatEurópában) ment végbe radikálisan, a félperiférián felemásan, a feudalizmus és a nyomor fenntartásával, a periférián pedig még úgy se. Mi természetesen a félperifériához tartoztunk, ezt nevezte Ady „magyar ugarnak", Bibó István zsákutcának. Eze n a félperiférián születtek a XX. század véres tiranniái: a fasizmus és a bolsevizmus. A tirannia kifejezést szeretem rájuk alkalmazni, mert már Arisztotelész is ezt használta. Mi évszázadok óta fel akartunk zárkózni, de a feudalizmus mindig visszaszólt és tiranniát eredményezett. Forradalmainkat leverték, utána tirannia következett (akasztófákkal), majd a tirannus megenyhült és elhatározta, hogy a továbbiakban a nép apja lesz. Így tett Ferenc József , Horthy Miklós és Kádár János . Ez a tirannia mucsai formá ja egy kis mucsai jóléttel. Társadalmunk nem kicsiny része, de mindig a kisebbsége fürdött ebben a Mucsában és ez gúzsba verte a többséget. A Kádárrendszer példaszer ű en élt ezzel a lehet ő séggel. Miközben messze elmaradt a „centrum" jólétét ő l és demokráciá jától … ” Vitányi Iván ( http://nol.hu/ ) Ceglédi Zoltán : két év alatt is lehet más a politika A hat éve zajló „óriásplakátkormányzás” mellett valószín ű leg már magának Orbán Viktornak sincs igazi válasza arra, milyen eminens nemzeti érdeket szolgál az, hogy éppen ő a kormányf ő - állítja Ceglédi Zoltán . A politikai elemz ő az összefo gásról is beszélt, szerinte olyan szavazókat kell behozni – milliós nagyságrendben – , akik ma távolságot tartanak a pártoktól. Ezek a szavazók azonban nem arra várnak, hogy az általuk különkülön e lutasított pártok összeálljanak … ( http://nepszava.hu/ ) Emberi jogok: nehéz terep? A tavaly el őá llt menekültválság, illetve a széls ő séges Kotlebapárt márciusi választási sikere óta az emberi jogok következetesebb védelme érdekében Szlovákiában mind a politikai vezetésnek, mind a társadalom egészének is bizonyíthatóan megn ő tt a felel ő ssége. Az ország küszöbönálló Európa tanácsi elnöksége alatt ez kétszeresen kiemelt elvárás. Az eddig „bevált” h oni gyakorlat alapján viszont az is kiderülhet, hogy nálunk még messze az az id ő , amikor a politikai er ő k és a civil szervezetek képesek lesznek arra, hogy ne csak a másik felel ő sségérzetének hiányáról beszéljenek, hanem a sajátjukról is. A menekültek köze lg ő világnapja (június 20.) jó alkalom arra, hogy Zuzana Števulovával , az Emberi Jogi Liga szlovákiai irodájának vezet ő jével ezt a kérdéskört is feszegessük „… Noha az egyetemes emberi jogok rendszere minden civilizált társadalom egyik pillére, az er ő söd ő populizmus nálunk is, a környez ő országokban is helytelen irányba tereli a közvéleményt: hogy saját egoista elgondolásainkért, zokszó nélkül sz ű kíthet ő k mások alapvet ő jogai. Ez viszont az els ő lépés a totalitárius rendszerekhez vezet ő úton, ami játék a t ű zzel, hiszen az emberi jogok korlátozása aláássa a jogegyenl ő ségre épül ő demokratikus rendszert … ” ( http://ujszo.com/ ) Most jön a ne heze „ Amikor ezeket a sorokat olvashatják, már le vannak osztva a lapok, s ő t, lehet, hogy a választásnak is vége: tudni lehet, ki a Magyar Közösség Pártjának elnöke, kik ülnek a vezet ő ségben. Kik léptek le és kik maradtak ki. A lényeg viszont ezután következik. Nem csoda, hogy 2010 után most sem volt tülekedés az MKP elnöki posztjáért, s ő t, a második számú pozícióért, az Országos Tanács elnöki posztjáért sem. A harc így taktizálássá változott. Ez önmagában persze nem gond, a középeurópai pártok többs égénél nincs valós küzdelem az elnöki székért. El tudta volna például valaki képzelni, hogy a Hídnál Bugár Bélán kívül bárki
