Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. május - Civitas Europica Centralis
2016-05-26
oldal | 16 2016. május 26. pénzköltéseivel kapcsolatban. A közvélemény a szokásoknak megfelel ő en most is nagyon megosztott volt: a kormánypártiak áradoztak Matolcsy grandiózus közgazdasági teljesítményér ő l és gondos gazdálkodásáról, míg az ellenzék törvénysértést, összeférhetetlensé get és korrupciót emlegetett. Egy dologban azonban egyetérteni látszott a két politikai oldal, ez pedig az elmúlt években folytatott monetáris politika megfelel ő sége. Csak az elismerés hangerejében és a pozitív jelz ő k er ő sségében volt a két tábor között né mi különbség, hiszen az mégsem járja, hogy az ellenzék lelkesen dicsérje Orbán jobbkezének monetáris politikai tevékenységét. De valójában milyen is a Matolcsy elnöksége által irányított három esztend ő monetáris politikája makrogazdasági szempontból? Erre a kérdésre próbálunk most választ keresni, elvonatkoztatva az MNBalapítványok ügyeit ő l … ” Mellár Tamás ( http://mno.hu/ ) AZ ISZ LÁM CSAK ESZKÖZ EGY MAGASABB SZINT Ű POLITIKAI JÁTSZMÁBAN Európának vissza kell térnie keresztény gyökereihez, különben elvész. A helytállás pedig Isten parancsa a magyarok számára – nyilatkozta a Magyar Demokratának Márfi Gyula veszprémi érsek ( http://magyaridok.hu / ) Rejtett magyar külpolitika „ Lelki szemeim elé idéztem, vajon hogyan reagál most Németh Szilárd , aki a Szigetvári Viktorral folytatott vitában olyan fürgén ugrott föl, faképnél hagyta partnerét a stúdióban. Hogyan reagál most, amikor nyersebben ugyan, de tartalmilag lényegében ugyanazt a témát pedzegette Orbán Viktor és Lázár János , Soros György nevére célozgatva. Amikor Szijj ártó Péter is, még BoszniaHercegovinában ott id ő z ő diplomataként indulatba jött, feleselt amerikai politikusokkal, kijött a sodrából. Egyszer elérkezhet még az a pillanat is, hogy a Magyar id ő k a hagyományos stílusban „amerikai imperializmusról” kezd cikk ezni, visszatérnek a hajdani szokások. Nehéz megállapítani, Szijjártó volt a „keményebb”, vagy Orbán Viktor péntek reggeli rádiós szentbeszédében, vagy Lázár János ugyanazt a témát pedzegetve? Nehéz d ű l ő re jutni, mert aki alaposan odafigyel a részletekre, az rádöbbenhet, hogy Orbán kormányf ő id ő nként azért maga is árnyaltabb a beosztottainál. A felületes hírlapi tudósítások beszámoltak róla, hogy jelen pillanatban a budapesti diplomácia hadilábon áll Washingtonnal, Brüsszellel, a NATOval, Berlinnel, személ yesen Angela Merkellel is, Orbánnak mégis volt „elismer ő” fél mondata az Unióról. Kifogásolta a szerinte általánosító bírálatokat a magyar kormánypolitikáról, mégis azt fejtegette, amúgy általában, hogy az Unió külpolitikája „azért még demokratikus” … ” Várkonyi Tibor ( http://nepszava.hu/ ) A „ köpönyegforgatás ” dicsérete „ A bevallottan liberális Lisa Herzog A szabadság nem csak a gazdagok el ő joga cím ű munkájának bevezet ő jét azzal a kérdéssel indítja: Akarhate ma egyáltalán valaki liberális lenni? Azt hiszem, ugyanezt a kérdést a szocializmus, s ő t a konzervativizmus kapcsán is megfogalmazhatnók. Az összes klasszikus ideológia (Nyugaton is, s ő t f ő ként ott) elveszítette önmagát, mert egy – mai néz ő pontból szinte már szarkasztikusan – liberalizmus gyanánt emlegetett világfelfogás hatása alatt a legszéls ő ségesebb individualizmus szolgálatába szeg ő dött. Az individuumnak a kollektívummal való széls ő séges szembeállítása, s az erre alapozott „emancipációk” sorozata azonban nem a liberalizmus megalkotói által a legf ő bb értéknek tekintett egyéni szabadsághoz vezetett el, éppen megfordítva: az egyén szabadság á nak – hatékonyságába n a középkorival csaknem „egyenérték ű” – felfüggesztését tette lehetségessé. A középkor a mennyei birodalom ígéretével mondatott le szabadságunkról, ezt a „liberális” eszmék által uralt modernitás a földi paradicsom ígéretével éri el. Magyarán a középkor m ennyei javak utáni sóvárgással bírt rá szabadságunk feladására, a modernitás a földi javak utáni lelkes hajszában emészti fel szabadságigényünket … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ )
