Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. április - Civitas Europica Centralis
2016-04-23
oldal | 20 2016. április 23. Egy magyar preambulum „ MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felel ő sséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat” – ezekkel a szavakkal kezd ő dik az éppen öt éve kihirdetett Alaptörvény. A dokumentumot az akkor még létezett Magyar Köztársaság 2010. április 11én és április 25én megválasztott orszá ggy ű lése fogadta el 2011. április 18án, és az akkori államf ő , Schmitt Pál írta alá a választások második fordulója után egy évvel, 2011. április 25én – Húsvét hétf ő n. Már pusztán ez az id ő zítés is arról tanúskodik, hogy a választásokon gy ő ztes hatalom a maga számára kívánt emlékm ű vet alkotni az alaptörvény képében (saját képére és hasonlatosságára), ezért joggal fogadhatjuk kétellyel az alkotmányozás alanyának az alaptörvény els ő szavaiban történt megnevezését. Az öt évvel ezel ő tti országgy ű lés kétharmado s többségét adó FideszKDNPképvisel ő k – mint ahogyan maga Schmitt Pál is – kétség kívül a magyar nemzet tagjai (ha egy nemzetnek lehetnek egyáltalán „tagjai”), de tekintve, hogy rajtuk kívül mások is beletartoznak a nemzetbe, az alkotmányozók önmegnevezés e jókora aránytévesztésnek, és ezzel bizonyos fokig hazugságnak tetszik. Különösen kilóg a lóláb, ha hozzávesszük, hogy ezek a „nemzettagok” felel ő sséget éreztek „minden magyarért”, akik nem tartoztak az alkotmányozók közé, vagyis akik – bár magyarok – ily enformán nem lehettek tagjai a „nemzetnek.” … ” Szentpéteri Nagy Richard (nszv) Tóbiás : zárójelbe tett demokrácia I NTERJÚ Az alaptörvény a forrása és a kerete mindannak, amivel a Fidesz az emberek legalapvet ő bb jogait, a munkájukat, az emberi és társas viszonyaikat befolyásolni igyekszik - összegez Tóbiás József . Az MSZP elnökfrakcióvezet ő je szerint az alaptörvény elfogadásakor már teljesen világos volt: kizárólag a hatalmuk bebetonozása volt a cél, amit az elmúlt öt év bizonyított is, így ma már majdnem mindenkinek van közvetlen tapasztalata az alaptörvényb ő l ered ő jogsérelmekr ő l. Tóbiás állítja, mindez egyértelm ű vé teszi: új alkotmányozás kell „… sem az alkotmányjo gászok, sem a politikusok között nem volt konszenzus az alkotmány ilyen típusú módosításáról. A Fidesz ellenzékben és a választási kampányban, de még a kormányalakítást megel ő z ő napokban sem ejtett szót arról, hogy alkotmányozást tervez. A rá szavazó válas ztókat is megtévesztette, parlamenti többségét arra használta, hogy az alaptörvény elfogadása után egy olyan jogrendszert hozzon létre, amely a sz ű k kör ű érdekeit szolgálja. Az alaptörvény csak eszköz volt arra, hogy hosszútávra bebetonozza a saját értékvi lágával együtt a hatalomtechnikai módszereit is. Tehát alkotmányozási kényszer nem volt, kizárólag azokat a politikai törekvéseit igyekezett az alaptörvénnyel legitimálni, amelyekb ő l az elmúlt öt év valamennyi történése fakad. A Fidesz ahelyett, hogy megúj ította volna azokat a demokratikus intézményeket, amelyek m ű ködtették a rendszerváltás óta a magyar jogállamot, a politikai felhatalmazását parlamenti kétharmados többségével visszaélve arra használta, hogy ellehetetlenítse ezeket. Meg volt a lehet ő sége ar ra - ha már így döntött , bevonja a társadalmat az alkotmányozásba, hogy az emberek valóban magukénak érezzék azokat a jogintézményeket, amelyek feladata a hétköznapokban aktívan védeni a jogaikat. Ezzel ellentétesen lépett … ” (nszv) Lakner Zoltán : felmondták az alkotmányos kultúrát Sólyom László volt államf ő még 2011ben beszélt az alaptörvény hatásai kapcsán arról, miként hat annak elfogadása az "alkotmányos kultúrára " - idézte fel lapunknak Lakner Zoltán . A politológus emlékeztetett, az alaptörvénynek önmagában is vannak vitatható elemei, de igazából a negy edik módosításával vált szembeötl ő vé a sólyomi fogalom jelent ő sége, hiszen akkor tucatnyi alkotmányellenes szabályt tettek a szövegbe, ezzel pedig több szempontból is alkotmányos válság állt el ő . Egyfel ő l az alaptörvény koherenciáját sértette a módosítás - jogok és korlátozások kerültek szembe egymással szövegen belül , másfel ő l azonban egyértelm ű vé válhatott, hogy a kétharmados többséggel bíró hatalom nemcsak az ellenzéket és a társadalmat zárta ki az
