Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. április - Civitas Europica Centralis
2016-04-18
oldal | 12 2016. április 18. medence régi, intoler áns történelmi modelljei fölött. Az alkotmányos és törvényes keretek fokozatos, ám összességében nagyon is radikális átalakítása ezt bizonyította, és a néha elkerülhetetlen kudarcok is legfeljebb ideigóráig kedvetlenítettek el minket. Európa jó, Románia m ég rossz, de hamarosan nálunk is rendben lesznek a dolgok. Valahogy így összegezhetném akkori közérzetünket, amely persze csak utólag látszik rózsaszín ű nek, mert minden optimizmusunk dacára folyamatosan kétségek között hányódtunk, hogy politikai eszközökke l, az integrációs kényszereket is felhasználva sikerüle tartósan kedvez ő feltételeket teremteni a romániai magyarok számára … Európának most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a saját etnikainemzeti problémáival bajlódjék, amikor nyakunkon a menekültek . Vajon a rosszul kezelt menekültkérdés arra intene minket, hogy hallgassunk? Az európai szolidaritás azt jelentené, hogy kiki félreteszi a saját gondjait, és közös nyomorúságunkra koncentrálunk mindannyian? Hát nem éppen eze a mi közös nyomorúságunk, ho gy nem vagyunk képesek választ adni az együttélés dilemmáira? A menekültügyre is csak azért nem tudunk megoldást találni, mert a saját dolgainkat sem rendeztük igazán, és ha neki is fogtunk a rendezésnek, menet közben leálltunk vele. Mint Romániában is az utóbbi években, és mint a környez ő országokban is. Illetve azt a hazug és veszélyes alternatívát próbálják egyesek legy ű rni a torkunkon, hogy egy olvasztótégelyként m ű k ö d ő Európai Unió és a tetszhalálukból feltámadó, hihetetlenül agresszív nemzetállami elk épzelések között kell választanunk. Maga Brüsszel is sokat tett azért, hogy ezt tartsuk az egyetlen alternatívának, hiszen bürokratái úgy viselkednek, mintha a nemzeti bezárkózás ellenszere csakis egy teljesen kilúgozott, egynem ű Európa lenne. A másik olda lon pedig egyre szalonképesebb az államnemzeti koncepció, Magyarországon is, ahol valamirevaló politikusnak még a kilencvenes években sem illett a nemzetállamról álmodoznia. És nemcsak azért, mert az ilyen álmok miatt az elmúlt évszázadban már kétszer boru lt lángba egész Európa – hogy arról, ami nem is olyan régen a volt Jugoszláviában történt, ne is beszéljünk – , hanem mert nekünk, Magyarországon kívüli magyaroknak egy ilyen elképzelésben sehol sincs helyünk, a nemzetállami Románia és a nemzetállami Magyar ország között a mi hazánk ezek szerint tényleg csak a „magasban” lehetséges. A nemzetállam Szküllája és az olvasztótégelyEurópa Kharübdisze között a Romániában él ő egymillióháromszázezer magyar például hosszú távon vagy asszimilálódik, vagy a kett ő s álla mpolgárság lehet ő ségét is kihasználva áttelepül Magyarországra. Lehetséges persze egy másfajta Európa is. S ő t, hovatovább meggy ő z ő désem, csakis egy olyan Európai Uniónak van esélye a túlélésre, amelyik lemond arról, hogy mindent egy kaptafára húzzon, é s a nemzetállami h ő zöngéssel szemben képes felkínálni egy változatos, a történelmi, földrajzi, kulturális meg vallási sokféleségb ő l erényt és er ő t kovácsoló, mostanáig szinte teljesen el ő zmények nélküli szövetséget. Egy olyan európai mozaikot, amelynek közös é s kötelez ő alkotmánya van, közös és kötelez ő „illemszabályai”, közös és kötelez ő „ellenségei” – például az intolerancia, az er ő szak, a széls ő ségek – , de nem próbál kitalálni egy közös és kötelez ő identitást a különféle nemzeti identitások helyett, mert ez úgysem lehetséges … ” Markó Béla (nsz) Jelentés a III. világháborúból „… Napjaink Európája valóban zavaróan emlékeztet a száz évvel ezel ő tti, az I. világháború kitörése el ő tti kontinensre. Az ukrán válság ismét közelünkbe hozta a háborút, megérintett bennünket a bizonytalanság érzése, a Krím elcsatolása sok tekintetben a hidegh á borút idézve élezte ki Oroszország és a Nyugat viszonyát. A kényelembe süppedt Európát ezután a muzulm án menekültek és migránsok áradata sokkolta, Szíriában vészesen összegabalyodtak a frontvonalak, s több évtized után a NATO egyik tagja l ő tt le egy orosz gépet. A jöv ő t sötéten látók érveit er ő síti a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) friss j elentése is, amelyb ő l kiderül, hogy négyévnyi hanyatlás után, tavaly világviszonylatban ismét emelkedtek a katonai kiadások. Összesen 1676 milliárd dollárt költött
