Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. március - Civitas Europica Centralis
2016-03-29
oldal | 12 2016. március 29. támadások, s erejük nem csökken. Érdemes visszatekintenünk: vajon miben gyökerezik ez az offenzív magatartás? A 2010ben hatalomra lépett második Orbánkormá ny szakított a nemzetközi közvéleményben uralkodó, mainstream neoliberális áramlattal. Szakított, mert felismerte, hogy az uralkodó piaci dogmák követése, az IMF, a Világbank, az Európai Unió, az Európai Központi Bank, az Egyesült Államok gazdasági és pol itikai „ajánlatai”, vagy inkább követelései (lakossági megszorításokról, privatizációról, külföldi t ő kér ő l, az állam szerepének gyengítésér ő l stb.) egyenes úton vezetnek a további eladósodáshoz, a gazdasági cs ő dhöz, a társadalom elszegényedéséhez. Felismer te, hogy a piac, a profitelv korlátlan érvényesülése, a pénzügyigazdasági szféra behatolása az államba kiszolgáltatottá teszi az országot, és végletekig legyengíti a társadalmat. Felborul a piac, az állam és a társadalom közötti természetes egyens ú ly, ame ly a közjó megvalósulásának alapfeltétele; a piac átveszi a hatalmat az állam és a társadalom felett, s mivel a piac globális hatalommá vált, ez egyben a nemzeti szuverenitás elvesztését is jelenti. S itt már eljutottunk az Orbánkormánnyal szembeni igen h eves indulatok és támadások, egyszerre jogállami és ideológiai kritikák alapjáig, valódi gyökeréig. Egyszer ű en szólva, az Orbánkormány kiverte a biztosítékot a neoliberális közvéleményben, de még inkább az ezek mögött álló globális pénzügyigazdas á gi körö kben, mert az uralkodó gondolkodásmódot – vagy ha a tudománytörténész Thomas Kuhn fogalmát használjuk, paradigmát – kérd ő jelezte meg, s ennél aligha van nagyobb b ű n széles e világon … ” Fricz Tamás ( http://magyaridok.hu/ ) Minek is a f ő városa Brüsszel? A holland író napokkal a brüsszeli terrormerényletek el ő tt írta meg a belga f ő városról szóló esszéjét, mégis a város arab lakta negyedeiben felgy ű l ő gyúanyagot nevezi az egyik legsúlyosabb jelenségnek. Úgy látja azonban, hogy ez összefügg a város, az ország, s ő t Európa egyéb bajaival. „ Amikor 2015 ő szén Brüsszelbe érkeztem, tapintható volt a válság ” – írja a Metazin régi ismer ő se, Ian Buruma , aki hos szú amerikai tartózkodás után költözött Belgium, Európa és talán az európai dzsihád f ő városába. Habár Brüsszelnek nagyon régóta keltik rossz hírét. Még Baudelaire kezdte, aki 1860ban ott talált menedékre a francia cenzúra el ő l. Párizs után unalmas, halott városnak látta Brüsszelt. Ma pedig sokan az illetéktelenül másokat leckéztet ő eurobürokratákat szokták egyszer ű en Brüsszel néven emlegetni. Buruma azonban túl szigorúnak ítéli ezeket a véleményeket. El ő ször is, még az arab gettónak számító Molenbeeket is élhet ő nek találja, legalább is európai és amerikai hipsztereknek. Nem beszélve a történelmi városrészekr ő l. Más kérdés, hogy a flamand katolikusok és a franciaajkú szocialist ák utoljára 1830ban értettek egyet, amikor fellázadtak a holland uralom ellen – ebb ő l lett a modern Belgium. Azóta a felek a saját etnikumukhoz, vallásukhoz, szül ő földjükhöz szorosabban köt ő dnek, mint egymáshoz, vagyis Belgiumhoz. Igaz, most másfél éve ép pen együtt kormányoznak, mivel a választás után patthelyzet állt el ő a törvényhozásban. Brüsszelre sem büszkék éppen, afféle külföldiekkel és bevándorlókkal teli furcsaságnak tekintik. Brüsszel nemzetét keres ő f ő város tehát. Egyben Európáját keres ő f ő város is, és talán a molenbeekiek egy részére jellemz ő elidegenedés és széls ő ségesség is azzal magyarázható, hogy sem a belga kormányok, sem az Európai Unió vezérkara nem nyújtanak meggy ő z ő teljesítményt. Buruma külön is megemlíti, mennyire tehetetlennek bizonyult Európa a migrációs válság közepette. Brüsszel tehát a m ű ködésképtelenség és az identitásválság jelképe. Azzal vigasztalja magát, hogy talán Európa is, Belgium is kísérleti stádiumb an van még. Mindenesetre még ezt látja legnagyobb er ő forrásuknak, habár nem biztos, hogy vezet ő ik ör ömmel fogadják ezt a diagnózist … ( http://www.metazin.hu/ ) Ivan Mikloš állampolgársága „ Ahogy a halhatatlan klasszikustól tudjuk: „Istenke nem ver bottal, csak monszunnal…” (Jó reggelt, Vietnám). A „mint vendég” vagy import (leend ő ) pénzügyminisztert meg nagy állampolgársági dilemmával. Már szinte biztos, hisz letárgyalták,
