Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. március - Civitas Europica Centralis
2016-03-23
oldal | 15 2016. március 1. mindegyikünkhöz. Hadüzenet nélküli háborúban állunk valakikkel, akiket nem igazán ismerünk, akikr ő l nem tudjuk, kicsodák, s azt sem: a rombo láson és gyilkoláson kívül vane más tervük is, tudnánake jobb világot csinálni annál, amit mi, európaiak építettünk … ” Ő ry Péter ( http://felvidek.ma/ ) Új E urópa „ A Brüsszelben történt újabb barbár terrortámadás után ismét csak keresgéljük a szavakat, elborzadva nézzük a halottak egyre növekv ő számáról szóló híreket, aggódva követjük ismer ő seink bejegyzéseit a közösségi portálokon. Hisz nem igaz, hogy messzi van ide Belgium: kisebb ma már a világ, mint volt valaha, Európa és a világ minden szegletében dolgoznak vagy legalábbis megfordulnak magyarok, erdélyiek, székelyföldiek is. És nem lehet szabadulni a gondolattól: velünk is megtörténhetett volna ugya nez, hisz mostantól Európa mely városában, melyik repül ő téren érezhetnénk magukat biztonságban? Néhány hónap telt el csupán a párizsi merényletek óta, s egy hete sincs, hogy a hatóságok diadalittasan közölték: sikerült elfogniuk a brutális támadások kiterv el ő jét, lám, itt az újabb tragédia. Az új – küls ő határait esztelenül megnyitó, biztonságáról megfeledkez ő , szépnek t ű n ő , ám a geopolitikai és a hétköznapi valóságtól igen elrugaszkodott illúziók fogságában él ő – Európa szívében történt merénylet hírére te gnap a döbbenet és a gyász uralkodott el a világban. Pontosabban a világnak azon a részén, amelyet többékevésbé ismerünk, a magunkénak érzünk, és amelyet összeköt egy nagyjából hasonló értékrend. Mert voltak, vannak viszont olyanok, akik örömünnepet ültek : az Iszlám Állam széls ő séges dzsihádista szervezet magára vállalta a gyilkos merényleteket, és a szervezet támogatói a közösségi portálokon sem rejtették véka alá elégedettségüket … ” Farcádi Botond ( http://www.3szek.r o/ ) Magyarok Fico uszályában „ Pikáns szalámival és csíp ő s paprikával készül a Zsolt pizza egy somorjai vendégl ő ben. A politika iránt élénken érdekl ő d ő tulajdonos azután b ő vítette étlapját a magyaros kínálattal, hogy a Most – Híd egyik képvisel ő je bejelentette, kilép a Bugár Béla vezette formációból és annak parlamenti frakciójából. Az ok: nem adja a nevét a magyar – szlovák vegyespárt és Robert Fico összebútorozásához. A Most – Híd dönté se f ő leg a párt szlovák támogatói körében verte ki a biztosítékot, de az még Bugár legfanatikusabb felvidéki magyar rajongói körében is megütközést keltett, hogy a négyes koalícióban a magyarfalóból mára „csupán” nacionalistává szelídült Szlovák Nemzeti Pá rt (SNS) jelenléte sem zavarja a vegyespártot. Egy nagyon friss felmérés szerint Bugáréknak már komoly gondot jelentene a bejutási küszöb átlépése, azaz tíz nap alatt közel másfél százalékot vesztettek támogatottságukból. A naiv szavazók, az álmodozó értel miségiek és a politika ügyesked ő világa között Szlovákiában is óriási a szakadék. Pozsonyban Mikulás Dzurinda kormányzása, s az általa vezetett Szlovák Demokratikus Keresztény Unió összeomlása óta nem beszélhetünk karakteres jobbközép er ő r ő l, de általában olyan er ő r ő l sem, amely eséllyel veheti fel a harcot a poszkommunista Fico populista, nacionalista retorikájával. Iveta Radicová közel két évig araszolgató, színes koalíciós kabinetje volt a leglátványosabb példája annak, milyen félresikerült eredményt hoz hat az, amikor félamat ő rök, kávéházi politizálók és egyetemi katedrák mögül érkez ő k kezébe pottyan a hatalom. Bár Fico a mostani választáson a vártnál rosszabbul szerepelt, s matematikailag valóban megvolt a lehet ő ség a leváltására, az elemz ő k a voksolás másnapján sem fogadtak nagy tételben egy száz felé húzó, hiperérzékeny pártkollekció összefogására. A választások éjszakáján a Most – Híd eredményváró rendezvényére is ellátogattam: a párt jólértesültjei már akkor biztosra vették, hogy Fico hata lmon marad, miután kedvére mazsolázgat majd magának koalíciós partnereket az összefogásra képtelen ellenzéki er ő k soraiból … ” Pataky István (mno) A székely mérta n „ Siralmas írás, siralmas szerz ő – ezt írta az egyik kommentel ő múlt heti jegyzetem alá, amelyben egyrészt arra sorakoztattam fel érveket, hogy az autonómiát és a
