Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. február - Civitas Europica Centralis
2016-02-03
oldal | 14 2016. február 3. Szabadság és jólét „ A marxista alapon szervez ő dött szociáldemokrata és szocialista pártok váltak a baloldal meghatározó nagy pártjaivá a XIX. század végére. A mérsékelt szociáldemokraták már a huszadik század fordulóján kénytelenek voltak belátni, hogy Marx apokaliptikus jóslatai nem váltak be. A társ adalom egyre nagyobb része, beleértve a munkásság jelent ő s részét is, gazdagodott, középosztályosodott, és elutasította a forradalmi próféciákat, a radikalizmust. Rájöttek, hogy a marxista, antikapitalista, forradalmi szocializmus célkit ű zése gátolja társa dalmi bázisuk kiszélesítését, szavazók szerzését a szervezett munkásság körén kívül és tartós választási szövetségkötést a demokratikus és reformpárti polgári er ő kkel az oligarchikus konzervatív jobboldali pártokkal szemben … Már Marx is úgy gondolta, hogy a piacgazdaság felszabadította az emberi energiákat, és soha nem látott csodákat hozott létre. De vak volt arra, hogy észrevegye: az egyszer ű emberek jártak a legjobban a piacgazdasággal. Gazdagok korábban is voltak, de csak a piacgazdaság tudott jólétet biztosítani a dolgozó emberek számára is. Téves elmélete jégre vitte a baloldalt, aminek következményeit ma is nyögjük a volt szocialista országokban. Ha az államot a piac megfojtására használják fel, akkor a fejl ő dés megakad. Olyan jóléti államra van szük ség, mely abban segíti az embereket, hogy meg tudjanak felelni a piac kihívásainak, képzettek, továbbképzésre alkalmasak legyenek, és jó egészségben éljenek. Olyan jóléti államra van szükség, amely piaci alapon versenyezteti a szolgáltatókat, hogy mindenki megtalálja a neki legmegfelel ő bb segítséget, szolgáltatást. Az ilyen jóléti állam – mint a svéd példa is mutatja – fenntartható, és hosszú távra biztosítani tudja a nagyobb emberi szabadságot. Hogy ne csak az állam által támogatott vállalkozók, egy sz ű k e lit járjon jól … ” Tóth András 3 (nsz) A hídnál „ Hidat építene a Jobbik elnöke. Összekötné azokat, akikben elevenen élnek a huszadik század nemzeti sérelmei és a kommunizmus nevében elkövetett b ű nök, azokkal, akik a Kádárkorszak szociális biztonságának elvesztésébe rokkantak bele. A nemzetre hivatkozva elkövetett b ű nökr ő l nem esett szó. A nemzet ma is sokak számára a z ű rzavaros globális világ értelmezésének egyetlen belakható kerete. A „kádári ki sember” talajvesztése nélkül pedig érthetetlen a rendszerváltás utáni tartós társadalmi krízis. Nem mindegy azonban, hogy a huszonegyedik századi feloldást ígér ő Vona a traumákat feldolgozó emlékezetközösségr ő l és a szociális állampolgáriságról beszél vagy a sérelmi politika „modernizálásáról” és a paternalista állam kiterjesztett hatalmáról? Az évszázad meglepetése lenne, ha nem az utóbbiakról lenne szó. Szimbólumait illet ő en minden id ő k „legnéppártibb” Vonáját láthatta a hétvégi évnyitó beszédet figyel ő k özönség … ” Lakner Zoltán (nsz) A román irány „ Ha vetünk egy pillantást a régió országaira, Románia valahogy kilóg a sorból. És nem csak azért, mert Budapesttel, Varsóval vagy Pozsonnyal ellentétben Bukarestben nincs „er ő s” nemzeti kormány: az ország egésze mintha más irányba tartana. A felszínen a legszembeszök ő bb különbség talán az, hogy Romániában nincs állami szint ű menekültellenes hangulatkeltés. Igaz, Romániát nem özönlötték el a mig ránsok, de hát Szlovákiát vagy Lengyelországot sem. Az elmúlt id ő szakban számtalan ripszropsz intézkedést láttunk, de ezekb ő l kedvez ő folyamatok rajzolódnak ki. Az adóemelésekkel kombinált drasztikus bérvágások nyomán egyensúlyba került a gazdaság, majd a kormány nemcsak visszaadta az elvett fizetéseket, hanem jelent ő sen csökkentette is az indirekt adókat. Az általános forgalmi adó 24 százalékról 20ra csökkent, az élelmiszereké 9 százalékra, ami els ő sorban az alacsonyabb jövedelm ű eknek kedvez, és gazdaság élénkít ő hatása is van. A két hónapja kinevezett pénzügyminiszter nem átallja dicsérni el ő dje teljesítményét, és a mostani az els ő teljes parlamenti ciklus a rendszerváltás után, amelyben a tanügyi rendszer megússza a reformot. 3 politológus
