Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. február - Civitas Europica Centralis
2016-02-24
oldal | 16 2016. február 24. harangtoronnyal és az ő t körbeölel ő várfallal fél évezreden át dacolt a történelem viharaival. Az itt ma radók száma rohamosan apadt: 1992ben már csupán 76, tíz évre rá mindössze hét id ő s német ajkú élt a faluban. Mára ő k is elmentek… ” Pilhál György (mno) Kopaszok kora „ Az „új” Magyarország egyik legsötétebb napja volt ez a mostani kedd. Jegyezzük meg: 2016. február 23. Felfoghatatlan és elfogadhatatlan, képtelen és elképeszt ő , ami a Nemzeti Választási Iroda épületében, illetve az el ő tt történt. Ismét sikerült ugyanis megakadályozni, hogy az MSZP benyújthassa a vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezését. Legutóbb ugyanezt némi arcátlan csalafintasággal oldotta meg egy vasárnap is nyitva tartó falusi keresked ő felesége. Az ő el ő bb érkeztetett, de tökéletesen értelmetlen kérdését tegn ap délel ő tt meszelte el végleg a Kúria. Arra jó volt persze ez a színjáték, hogy hónapokkal elodázza egy valódi kérdés útjára bocsájtását. Ha a kormányf ő szavait idézzük: nem életszer ű , hogy 15 tagbaszakadt kopasz b ő rdzsekis egy hajnalon arra ébred, hogy n eki aznap népszavazási kezdeményezést kell benyújtania. Márpedig reggel négy óra óta mégis ott várt ez a csapat az NVI el ő tt, kezükben azonos típusú dossziékkal … ” Veress Jenő (nszv) A fejetlenség lefejezése „ Kevés fogódzónk van megítélni a DNA (így vált mármár nemzetközi fogalommá a korrupcióellenes ügyészség) ténykedését, hiszen tevékenységér ő l csa k az általa kibocsájtott lakonikus és a sajtóban esetlegesen szivárogtatott közlésekre kell hagyatkoznunk, ezért a legutóbbi – Antal Árpád ellenes – föllépést sem tudjuk igazán értelmezni, és figyelembe véve, hogy a DNAs perek nem egyszer akár 3 éves átfu tásúak, esély sincs a gyors és végleges megítélésre. Az azért világos, hogy az esetek egyéni megítélést igényelnek, és ugyanolyan logikai és morális hiba a korrupciós vádak általánosítása, mint a kollektív ártatlanság vélelmének a fenntartása, hiszen ez ut óbbi is csak egyéni lehet: az ügyek különböznek és ha helyesen akarunk eljárni (akár ügyészi, bírói, politikusi, mediatikus vagy egyéni), megítélésüknek is különböznie kell. Márpedig amir ő l semmit, vagy nagyon keveset tudunk, arról nehéz, no meg nem is ajá nlatos véleményt mondani (hallgatni kell?, amolyan Wittgensteini módra?), de sokszor persze politikai meggondol á sokból sem érdemes szólni, hiszen akarvaakaratlanul számonkérhet ő vé teszünk olyan kijelentéseket, melyek bizonytalan, és részben okkult „ténye ken”, pontosabban nemtudáson alapulnak. Ezért az ártatlanság vélelmén túl, nem a napokban vezet ő témaként jelenlev ő „Antalügy”r ő l szeretnék szólni, hanem arról a kísér ő jelenségr ő l, mely a megvédésére/fölmentésére tett politikai és publicisztikai er ő feszítések oldalágán merült föl … ” Magyari Nándor László ( http://systemcritic.blogspot.hu/ ) Elszigetel ő dés „ Túlél ie a schengenövezet a tagállamok közötti széthúzást? Netán az iszlám romokba dönti az EUs építményt? Nem fegyverekkel, hanem tömeges bevándorlással. A muszlim invázió éket ver a tagországok közé: a német – francia tengely által vezetett befogadáspárti ny ugatiak a kvótarendszert er ő ltették, a visegrádi négyek irányította keleti ellentengelye viszont elutasítja azt … ” Chirmiciu András ( http://www.nyugatijelen.com/ ) Ugyanabból több… „ Paul Watzlawick világhír ű családterapeuta, pszichológus és filozófus A változás: A problémák keletkezésének és megoldásának alapelvei cím ű , magyarul is megjelent munkájában a válságok keletkezésének f ő okát abban látja, hogy az egyének megváltozott körülmények közt is görcsösen ragaszkodnak a problémák megoldásának egykor bevált receptjeihez, s kudarcaikat azzal magyarázzák, hogy nem érvényesítik kell ő er ő vel a „helyes”, mert korábban „fényesen igazolódott” stratégiát. Ez a „felismerést” Watzlawick az „ugyanabból több” terminussal írja le. Az eljárás a természettudományokból is ismert pozitív visszacsatoláshoz vezet. Ez a folyamat azonban végzetes. A kö zelg ő katasztrófa el őé rzetében az egyének az „ugyanabból még több” doktrínájába menekülnek, ami végképp megpecsételi sorsukat. Az emberiség e pillanatban mintha éppen itt tartana. A gazdaságtörténet egyik legjelent ő sebb alakja, John Maynard Keynes már 1933ban úgy vélte, hogy „A dekadens
