Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. február - Civitas Europica Centralis
2016-02-10
oldal | 13 2016. február 10. realizálható. Még megpróbálni sem lehet értelmesen. Lakner Zo ltán hétszáz, január végi lájkolója hiheti, hogy ez igen, végre valaki kimondta: ezekb ő l elég, jöjjenek az ujjak! Bármilyenek, csak ne ilyenek! Ha a Népszabadság publicisztikájának törzsolvasói (feltehet ő en a lájkolók zöme is) egy új politikai nemzedéket jelenítene meg, ha már lennének új h ő sei, minden rendben lenne. De hát ő k egyszer ű en unják régi h ő seiket. Bérletesek, akiknek már kopottnak t ű nik a primadonna szopránja. De hát nincs kórus, ahonnan csak úgy kiemelhet ő k lennének az új szólisták. Megpróbáltu k, egyik sem tudta rendesen végigénekelni egyedül a teljes szerepet. Lehet, hogy a veteránok nem adják már el el ő re a szezonra a telt házat. De velük egyel ő re még úgyahogy meg lehet tartani az el ő adást. Lehet, hogy más darabok kellenek kevesebb szólistáva l, több kórussal, házilag kivitelezett partitúrákkal. De ezt is össze kellene rakni. S ahhoz is új profik kellenének a színpad mögé: darabírók, kórusvezet ő k, zeneszerz ő k. Nem itt kell felmondani az utolsó hat év gyorsan kopó hiteit a színre lép ő civilekr ő l , tehetségeseknek hitt ifjú politikusokról, új formációk véges energiáiról. Elküldhetjük a hangjukat lassan veszt ő sztárokat, de akkor be kell csukni az operettet. S mintha senki sem akarna az operett helyett a húszas évek avantgárd munkás színjátszásával próbálkozni (talán Schilling Árpád kivételével). Ráadásul az ellenzéki újságírás is csak személyeket tud forgalmazni. H ő sökre van szüksége. Azt nem mondom, hogy feltétlenül olyanokra, akikben maga is hisz (ez túl szép lenne). De legalább olyanokra, akiket legalább egy futó sorozat új epizódjában el tud m é g egy napig adni. Azután talán még egy napig … ” Tamás Pál (nsz) Blokkban „ Sosem akarták, hogy egységként, blokként kezeljék ő ket. Amikor negyedszázaddal ezel ő tt, 1991. február közepén a visegrádi várban Magyarország, Csehszlovákia, valamint Lengyelország vezet ő i létrehozták regionális együttm ű ködésüket, az érdekek hozták ezen országokat egy platformra. A Szovjetunió fogságából kitört friss demokráciák Nyugatra, az Európai Unió és a NATO felé tartottak. Az euroatlanti integrációnak nevezett versenyfutásban igazából egyikük sem szándékozott a másikra várni, mégis úgy gondolták, taktikai szempontból jobban megéri csoportként fellépni. A vágyott célt elérve a visegrádi építményb ő l az energetikaiközlekedési projektet, valamint a leger ő sebb kapocsnak t ű n ő kulturális együttm ű ködést leszámítva, kevés maradt. F ő leg, hogy a legkedvez ő tlenebb pozícióból induló Szlovákia el ő zött, és a négyek közül els ő k ént csatlakozott az eurózónához. Nemrég az orosz – ukrán konfliktus azt is megmutatta, hogy a Moszkvával szembeni politikában mennyire mást gondolnak Varsóban, mint Budapesten vagy Pozsonyban. Aztán jött a menekültválság, amely meglep ő módon ismét egy táborb a terelte a négy államot. Mindannyian keményen elutasítják az Angela Merkel nevével fémjelzett nyitott ajtók politikáját, nem kérnek a muzulmán bevándorlókból. Civilizációskulturális harcot hirdetnek, magukat tartják az igazi Európa, a keresztény kontinens védelmez ő inek. Tavaly nyáron lengyel, cseh, szlovák katonák jöttek megvéd eni a magyar határt és mentek tovább magyar bajtársaikkal együtt Macedóniába, ugyanezzel a céllal. Jöv ő héten az EUcsúcs el ő tt a visegrádiak Prágában akarják szentesíteni a macedón – bolgár határon felhúzandó védvonalat. A magyar és a szlovák kormányf ő mene kültügyben látványosan összeborult, s ugyanez a kisebbségi problémákat félretev ő taktika látszik kibontakozni a magyar – román viszonyban. Csupán múló vihar volt, hogy a pozsonyi és prágai külügybe berendelt magyar nagyköveteknek magyarázkodniuk kellett Kövé r Lászlónak a benesi dekrétumokra vonatkozó kiszólása miatt … ” Dési András (nsz) A fasizmus kísértete „ Nem nagyon verte nagydobra a közmédia, ami a hét végén Székesfehérvárott történt. Nyilas szervezetek masíroztak a városban, az 1945. februári budai ostromgy ű r ű b ő l való németmagyar katonai kitörési kísérletre emlékeztek. Ha Németországban történik mindaz, ami és ahogyan az most Székesfehérvárott megesett, a "csendes németek" felháborod ásától zengene a Reichstag kívül és belül… De mi még nem néztünk szembe a
