Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. január - Civitas Europica Centralis
2016-01-08
oldal | 13 2016. január 8. Beszélgetés Albert Sándorral , a Pro ProbitateHelytállásértdíj kitüntettjével Harapni valóan ropogós téli lev eg ő . Átvágok a Klapka téren, és a Selye János Egyetem Teológiai Karára igyekszem. A Tiszti pavilon udvarán csend, nyugalom. Albert Sándor , a Pro Probitate – Helytállásért díj legújabb díjazottja vár. E díjat évente a felvidéki magyarságért munkálkodó, mind en helyzetben helytálló jelent ő s személyiség vagy szervezet kapja. Albert Sándor sikeres életutat tudhat magáénak: volt iskolaigazgató, tanszékvezet ő , egyetemi rektor, megyei és országgy ű lési képvisel ő , a Középeurópai Kezdeményezés parlamenti küldöttségének vezet ő je, kés ő bb a szervezet soros elnöke „… A Selye János Egyetem kiépítésével kapcsolatos miniszteri megbízatásom 2004. január 1én lépett hatályba. Az egyetemalapítás és az intézmény megszervezése, beindítása nagyszer ű feladatnak és kül önleges vállalkozásnak ígérkezett. A semmib ő l kellett létrehoznunk a felvidéki magyarság els ő egyetemét. Mindezt elutasító környezetben és ellenséges politikai légkörben. Olyan tanárokat hívtunk, szerz ő dtetünk, akikkel akkreditáltatni lehetett a tanulmányi programokat, ill. akik hajlandóak voltak egyáltalán felvállalni az oktatói szerepet … Meggy ő z ő désem, hogy egy intézmény sikeres m ű ködéséhez világos jöv ő képre, küldetésének és konkrét, hosszú távú céljainak világos megfogalmazására van szükség. A jöv ő kép a z, ami irányt szab a tetteknek és döntéseknek. Mutatja a fejl ő dés útját. A komáromi Selye Egyetemet olyan bázisintézménynek képzeltük el, amely székhelyen kívüli képzéseivel eléri az ország egész területén él ő magyar hallgatókat, ezzel is esélyt adva arra, hogy növelhessék képzettségi szintjüket. Sajnálom, hogy az egyetem mai vezetése nem érti meg ezt … ” ( http://www.felvidek.ma/ ) Charlie és az összetört játékpuskák „… a tavalyi terrortámadás óta állandóan felmerül a kérdés, meddig mehet el a sajtószabadság, hol húzódik a határ , amelyet már nem illik vagy nem szabadna átlépnie a szatírának sem, tényleges válasz azóta sincs. Nem is próbálok ebben a kérdésben bármiféle választ adni, az évfordulón is csak azt érzem, amit egy évvel korábban – Je sui Charlie. Vagyis elutasítva minden er ő szakot, olyan világban szeretnék élni, mint amit a lap vizionál – ahol az egyház és a társdalom élesen elkülönül egymástól, ahol szabadon lehet beszélni bármir ő l, bármikor, akár a szatíra eszközével szóvá tenni minden tapasztalt visszásságot, még akkor is, ha az egyházi berkekben, a hit nevében történik. Olyan világot szeretnék, ahol a terrortól és a kiközösítés, megbélyegzést ő l való félelem nélkül lehet karikatúrát készíteni akár Mohamedr ő l, akár a keresztény Istenr ő l. Soha nem tenném meg, de igenis le gyen meg a szabadságunk hozzá, és szabad akaratunkból, ne valamilyen parancsra, vagy félelemb ő l ne bántsuk mások érzékenységét … ” Gál Mária ( http://www.maszol.ro/ ) Ígérgetni a koldus is tud „ Szaporodnak az utak melletti óriásplakátok, egyremásra szlogenesednek el a reklámfelületek és a választásokig már azon sem fogunk meglep ő dni, ha egy üdít ő süvegen ugyanazt az arcképet látjuk majd, mint a klotyópapíron... Alapjában véve ötféle magyar azonosítható a mai helyzetben Szlovákiában. Ő k az MKPés, hidas, a nem szavazó, egyéb pártra szavazó és a hezitáló magyar. Az els ő két kategóriában olyan meggy ő z ő désesek voksolnak majd, akiknek csupán elenyész ő része változtatj a meg a véleményét a „sorsdönt ő csatáig”. Az egyéb pártokra szavazókat sem könny ű meggy ő zni, hiszen nagy valószín ű séggel azért tartják fontosnak egy „szlovák” szubjektum támogatását, mert a két magyar ügyeket is képvisel ő formáció országos politikai ügyvit elével valamilyen okból elégedetlenek, netán diametrálisan más a világnézeti meggy ő z ő désük. A hezitálók és a nem szavazók között lehetséges némi átjárás. Nem vagyok statisztikus, de tapasztalataim alapján feltételezem, hogy ez kb. ugyanannyi embert jelent oda, amennyit vissza. Mit tehet a Híd és az
