Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. január - Civitas Europica Centralis
2016-01-05
oldal | 8 2016. január 5. V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Európa keresése 3 „Európáról szól majd 2016. Az óév európai válságai közepette annyi régi kérdés vált feszítően aktuálissá, s olyan új fordulatok zajlottak le, hogy ezek nem maradhatnak következmények nélkül. Magyarország talán nem főszereplője ezeknek az eseményeknek, de a történet rólunk is szól. Az pedig elsősorban rólunk szól, hogy mi a mi viszonyunk az egyensúlyát elvesztő, de még mindig szerethető és élhető kontinenshez. Menekülthullám, terror, pénzügyi krízis sorjáztak egymást váltva Európában 2015-ben. Az európai vezetők szinte folyamatosan válságtanácskozásokat tartottak, keresve a minél több ország számára megfelelő megoldást. Mikor mire. Ezek az események egy olyan Európára csaptak le, amelynek országai számos társadalmi, gazdasági és politikai problémával küzdenek. Hadd emeljek ki csak kettőt ezek közül. Az egyik a bevándorlás. Bár az leginkább a butaság témaköréhez tartozik, hogy egyesek szerint a muszlim bevándorlók maholnap többségbe kerülhetnek Európában, de az Európában megszokottól különböző vallási háttérrel, hagyományokkal, szokásokkal rendelkező emberek tömeges megjelenése, letelepedése tényleg számos nehézséggel jár. Sokan gondolják, hogy a „civilizációk összecsapása” ma már Európa nagyvárosaiban zajlik. De ha nem is látja valaki ennyire kiélezettnek a helyzetet, akkor is felmerülhet a társadalmi integráció folytathatóságának kérdése, ahogyan lehet azon is gondolkodni, vajon van-e az európai társadalmaknak befogadási korlátjuk, vagy hogy van-e egyáltalán ilyen korlát. A félelmeket nyilvánvalóan felerősíti a terror, és sajnos a félelem óráiban nehéz elmagyarázni, hogy az európai muszlimok túlnyomó többsége nem kér a terrorizmusból. Döntés kérdése, meddig hagyjuk, hogy a félelem irányítson bennünket. Aki azt állítja, hogy az eddigi európai integrációs politikák egy az egyben összeomlottak, az azt sugallja, hogy minden egyes újabb menekült potenciális veszélyforrás. Aki „a dolgok nevükön nevezése” címén olyat állít, ami nem igaz, az biztosan nem a józanság híve, hanem az indulatkeltésé. Az erre építő pártok európai konjunktúrája az egyik legfontosabb politikai változás. Jóval túlment ez már azon, hogy pusztán egy veszélyre figyelmeztető jelnek tekintsük: ez már maga a veszély …” Lakner Zoltán (https://www.vasarnapihirek.hu) Vakablak „A durván reklámozott kormányablakban 74 percet vártam a bankváltás bejelentésére. Érdemben nem intézkedtek; beszedtek papírokat. Propagandájuk azt üzeni: a reformok működnek, a „jó állam" újjászervezése sikeres. A küllem ragyog; a belső felszínes, túlterhelt, drága diszpécserszolgálat. Ötletszerű korrekciók, összevonások vannak, ám egy XXI. századi demokratikus állam képe nem tűnik elő. A közszolgálatról a kormányperiodika 2020-ig két elemet emel ki: életpályamodell, elektronikus igazgatás. Máig mindez: fej vagy írás, snóbli ráérő ügyfelekkel. Adós a közigazgatás rendszerszintű reformjával az alaptörvény; azóta sincs modern szintézise, polgárbarát miliője az állam és jog megbarkácsolásának. Kulcsár Kálmán miniszter volt legutóbb az államrezon értő kultúrmérnöke. Utána egymást érték a tévutak, végre nem hajtott stratégiák. 2010 óta tarvágás éri a berendezkedés autonóm pontjait, eltűnt a bizalmi elv, drákói fenyegetés sújtja az alattvalókat; a brancsbeliek legyintenek, a gyengék szívnak. Fent viszont szinte minden elsikálható. Csak ketten nincsenek megelégedve (lásd NAV) a történtekkel: aki ott dolgozik, s aki oda fordul. Két karakter látszik: a politikai odakozmál(tat)ás és a túltengő hatalom érdemi felelősség híján. A modern, demokratikus 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját 3 az írás teljes terjedelmében a The New York Times 2016-ra kitekintő Turning Points/Fordulópontok című kiadványának magyar kiadásában olvasható