Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. január - Civitas Europica Centralis
2016-01-12
oldal | 13 2016. január 12. kormányzása alatt cselekvőképes politikai állandóságot próbál teremteni a végletesen megosztott társadalomban. Másrészről nem a külföld elvárásai, hanem a hazai középrétegek igazsága szerint akarja berendezni az országot. A sikertelen feltörekvő államokban gyakori módon a nyugatos mintakövető politika helyett nemzeti öncélúságot hirdet. Ismét az államipolitikai eszközökkel megvalósítható felemelkedés reményét kínálja az embereknek. A gazdasági erőforrások és a társadalmi pozíciók átcsoportosítását végzi a külföldi befektetőktől és a velük összefonódott régi baloldali elitektől a körülötte álló, új feltörekvő csoportok, végső soron az egész „érdemes" magyar társadalom javára. Céljai érdekében magától értetődő elszánással csorbítja a jogbiztonság, valamint a tulajdonszabadság régi jogi elveit. Jogszabályaival egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálja megvalósítani a központi akaratot. Az orbáni politikai fordulat legfőbb ígérete talán az, hogy a hazai viszonyokhoz honosított demokrácia létrejöttével kecsegtet. Megkísérli az emberek régi beállítódásai szerint sikeressé tenni az országot. Ezzel bizonyos értelemben ugyanazt teszi, amit Kádár János próbált a kommunizmussal, a kapitalizmus és a joguralom rendjét igyekszik a hazai viszonyokhoz igazítani … A miniszterelnök virtuózan játszik a magyarok beállítódásai-val. Ám politikáját többnyire az emberek értékrendjének árnyékosabb oldalára alapozza. A miniszterelnöki rendszerépítő akarat meg sem kísérelte hatalmát a hazai értékvilág polgárosultabb felére építeni. Meg sem próbálta lassanként átalakítani a társadalom egyelőre domináns beállítódásait. Vele szemben Konrad Adenauer vagy később Margaret Thatcher ezeket módszeresen erősítve, idővel érdemileg megváltoztatta országa kultúráját. A nálunk elindult etatista nemzeti kollektivizmus kétségkívül sokak számára hihetően újra sikeressé teheti az országot. Pedig ennek gyakorlata sokban ellentétes a második világháború utáni európai felzárkózó országok tapasztalatával …” (http://m.figyelo.hu/) Mi a nemzeti érdek? „Az elmúlt héten két olyan kormányfő találkozott Budapesten, akik hivatalba lépésük óta komoly fejfájást okoznak azoknak, akik az erős Európát nemcsak jelszóként használják, hanem azt valóban céljuknak tekintik. A két érintett országnak is ez lenne az érdeke. Az Egyesült Királyság ugyan nukleáris hatalom, Európa második legerősebb gazdasága és az ENSZ BT állandó tagja, ám önmagában vett súlya mégsem mérhető az Egyesült Államokéhoz, Kínáéhoz vagy a világ más erőközpontjaihoz. Tényleges befolyását uniós tagsága adja. Túlzó, de nem teljesen alaptalan vélemények szerint az Európai Unióból távozó Egyesült Királyság nem lenne több, mint egy sziget az Atlanti-óceánban. De az EU meggyengülése is együtt járna az ország nemzetközi súlyának csökkenésével. Azt gondolom, nem szorul bizonyításra, hogy az Európában közepes méretű és lakosságú, szerény gazdasági teljesítményt nyújtó Magyarországnak az Egyesült Királysághoz képest sokkal nagyobb mértékben van szüksége az EU-ra, annak támogatására és a tagság más előnyeire. Minél erősebb Európa, minél hatékonyabban működik a 28 tagállam integrációja, annál jobban tudjuk érvényesíteni nemzeti érdekeinket a globális gazdasági és politikai térben …” Kovács László (nszv) A vidék lázadása „Ezek egy töprengés részei – nem válaszok, csak felvetések. Olykor kimondottan irodalmiak és játsziak – önironikusan szólva tehát a valóságra semmilyen hatást nem akarnak gyakorolni, és nem is vállalnak érte semmilyen felelősséget. A magyarországi helyzet legkülönösebb sajátossága mind kívülről, mind belülről nézve az, hogy a társadalom semmilyen érdemi ellenállást nem fejt ki a NER ellen … A vidék lázadása nyilván más és más
