Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. december - Civitas Europica Centralis
2015-12-28
oldal | 14 2015. december 28. jelent ő sége volt. M ert, miközben a nemzet fogalma a mi posztposztmodern világunkban a legvitatottabbak közé tartozik, ez az ünnepi eseménysorozat a fogalom bizonyos aspektusait a maguk él ő valóságában mutatta fel. A nemzetnek manapság két – egymással szenvedélyesen szembeál lított – fogalma van forgalomban. Az egyik megközelítés szerint a nemzet kulturális közösség, a másik szerint állampolgári. Az utóbbi értelmezés a kulturális különbségeket nem csak lényegtelennek, de veszedelmesnek, s ekként kiküszöbölend ő nek is tekinti. A z állampolgári nemzet értékrendje ugyanis piacgazdasági természet ű . A min ő ségek itt minden további nélkül összeegyeztethet ő k, hiszen egy elvont érték, a pénz révén bármikor mennyiségi különbségekk é konvertálhatók. Ha egy nyelvünk és egy kultúránk van – már pedig ez a nemzetállam – , akkor minden alku kérdése csupán. Az eltér ő kulturális értékrendszerek azonban összemérhetetlenek. A nyelvekhez hasonlóan zárt egységek, nem lehet összekeverni ő ket. Egy kicsit magyarul és egy kicsit románul lehetetlenség volna értelmesen beszélni. Ami nem jelenti azt, hogy a nyelvi rendszerek (igaz, mindig csak felszíni jegyeikben) ne befolyásolhatnák egymást – de akkor is zárt egészek maradnak, melyekb ő l át lehet járni egymásba. Csakhogy akkor mindkét nyelvet, mindkét kultúrát ismerni kell … ” Bíró Béla ( http://www.maszol.ro/ ) Orbánon innen és túl „ Konrád György arról híres Magyarországon, hogy nem szereti Orbán Viktort . Máshol csomó egyébr ő l is nevezetes (regények, az identitásról, az urbanitásról szóló esszék, ilyesmi), de ez mind nem fontos, a lényeg az, hogy szeretie éppen a miniszterelnököt, vagy, mint rendesen, utálja. Ha véletlenül pont szereti, az, mint látjuk, a magyar politikai izgalmak netovábbja. A föld egyik legjobb újságjára, a New York Timesra a kutya sem kíváncsi e honban, amikor a világ egyéb, jelent ő ség nélkül való dolgairól ír – a mer ő ben öncélú, Orbánfüggetlen világpolitikai újságírásnak kicsi a becsül ete nálunk – ellenben a magyar sajtó és fogyasztói egyként kerülnek izgalmi állapotba, ha meg találják említeni a nyugati sajtóban Orbán Viktort . Ha szidják, a helyi jobboldal igazolva látja a világösszeesküvést, a bal pedig saját kozmopolita nyitottságát és széles látókörét: lám, a Nyugat is megmondta. Ha fordítva történik, akkor a jobboldal szerint végül nekik is be kellett látni, hogy Orbánnak van igaza és világpolitikai tényez ő , a bal pedig könnyen talál egy másik tekintélyes lapot, amelyben megint cs únyákat mondanak róla … ” Vári György (nsz) Kéri : a tízezer Szijjártó országa lettünk Lakásában egy ajtót kormányplakátok díszítenek. Hogy ki ne essen a ritmusból. Kéri László politológussal a vidéki Magyarországról, Komszomolfiúkról, macsó bunkóságról beszélgettünk, és az egyszeri tolvajról, aki csak otthon vette észre, hogy semmi sincs az ellopott zsákban „… A kormányzati és a vele szemben álló média szöges ellen téte egymásnak: ami az egyikben ünneplend ő , a másikban elítélend ő . Viszont se az egyik, se a másik nem figyelt fel arra, hogy létezik, méghozzá egyre er ő sebben, egy nem aktuálpolitikában gondolkodó Magyarország, amely már nem a kormány értékrendjének akar megfelelni, és azt sem várja, hogy az ellenzék majd produkál valamit, mert ezt várta öt évig. Nem számítanak küls ő segítségre, mind jobban fölfogják, hogy többékevésbé zárt térben, igazgatásilag és kulturálisan homogén közegben élnek, amelyet magára hagyt ak. És ett ő l nem kétségbe esnek, hanem megszervezik önmagukat. Bármerre járok, mindenütt azt látom, hogy szétesik az ország több száz apró köztársaságra. Csöndes, láthatatlan, de igen hatékony nagykoal í ciók kezdenek kialakulni. Mindhárom fontos: csöndes és hatékony, mert nem veri nagydobra a létezését, megáll az illetékessége határán, a térségen kívül talán nem is tudják, hogy odaát más a világ. Nem ricsajozik, nem reklamál, hogy erre vagy arra nem kap pénzt, elintézi és nem köti senki orrára, hogyan csinál ta. És láthatatlanok, mert nem szeretnék, hogy a megyei pártparancsnokok észrevegyék ő ket, a kormány pedig végképp nem … ” (nszv) Vízválasztó „ Az ember évr ő l évre érzi, hogy kiáltani kellene. De legalább is mondani valamit, ami hat, ami szólásra, mozdulásra késztet. Különösen ilyenkor, karácsonykor lenne
