Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. december - Civitas Europica Centralis
2015-12-02
oldal | 16 2015. december 2. csak azért, mert egy kapu bezárul, még nem áll meg. Ezt jól lehetett látni Európa déli határain, ahol az egyes tagállamok határlezárásai csak elfordították, továbbterelték az embertömeget. Persze minden akad ály hoz magával valami csökkenést – minél nehezebb átjutni, annál kevesebben próbálják meg – de önmagában ez nem megoldás. Ezért fontos a csomag másik eleme: a török menekülttáborok finanszírozása … ” Ravasz Ábel ( http: //parameter.sk/ ) A A j j á á n n l l ó ó Lejtmenetben – a jelenkori magyar társadalom 1989 óta tartó szomorú története Valuch Tibor : A jelenkori magyar társadalom. (Budapest, Osiris, 2015, 300 oldal, 4280 Ft) „ Korrekt szakkönyv, ez az els ő benyomásunk. Az is nyugodtan kézbe veheti azonban, aki nem történész, szociológus, nem szakmabéli. S nem is társadalomtudományos tolvajnyelven akar elolvasni egy összefoglaló jelleg ű könyvet a jelenkori Magy arországról, a mai magyar társadalomról, illetve ennek 1989 óta tartó történetér ő l, a fontos folyamatokról. Igaz, ha jól értem, Valuch tankönyvnek szánja ezt, és annak is megteszi. Másfel ő l kérdés, hol tudjákmerik még tanítani a fels ő oktatásban azt, hogy az ország tropa, tönkrement, és lassan a gödör alja is látszani fog zuhanás közben. A könyvben rengeteg adat (táblázatok, térképek) mellett némi elméleti alapvetéssel is találkozunk. Így azzal, hogyan gondolkodtak céhbéli el ő dei a magyar társadalomról (kül önösen annak struktúrájának alakulásáról, ti. hogyan, milyen osztályok, rétegek szerint írható le az ), de a tudományos igény nem megy a közérthet ő ség rovására, és nem is szimpla ismeretterjesztésr ő l van szó. Valuch a vonatkozó szakirodalomra épít, azt ism erteti. És ugyan a könyv jellegénél fogva nem kritikus akar lenni, tartottam t ő le, hogy ez a hanyatlástörténet pusztán mint történet jelenik majd meg. De nem, Valuch a tudós mértékletességével oda mer szólni, ha finoman is. Például a mai új, 2010 után kial akult politikai és gazdasági elit kapcsán ugyan nem oligarcházik, de jelzi fenntartásait, hogy kik s hogyan kerülhettek az élre, mit tudhatunk róluk. (Bár ha odapillantunk egy magyar focicsapat díszpáholyára, a szotyizó elitre, rögtön értünk mindent magunk tól.) Az, aki folyamatosan tájékozódik, sok újdonsággal nem fog találkozni, de ártani sem árt, ha néha egy összefoglaló kötet kerül a kezünkbe. Tudjuk, milyen a demográfiai a helyzet: hogy lassan n ő az átlagéletkor, de katasztrofális a korfa; hogy kik háza sodnak; hányan (nem) dolgoznak, mennyit keresünk és mit eszünk; kb. mennyien és hová emigrálnak. Tudjuk, hogy vannak pozitív tendenciák, de még több negatív (és a dönt ő ek azok), mégis, egy ilyen jelleg ű , nem is túl vaskos kötet jót tesz az emlékezetünknek meg az áldatlannak mondható állapot tudatosításának is. Persze ne szórakozásra számítsunk, néha a rengeteg adat miatt száraz az anyag, ahol meg szórakoztatóbb lehetne, a mindennapi élet taglalásakor, ott meg már kifárad, így a kommunikációtörténet a végén mintha muszájból lett volna letudva klisészer ű állításokkal. És a szerz ő néha nem magyarázza meg a fogalmakat, és nem hiszem, a diákok számára is nyilvánvaló, mit jelent az, hogy 2001ben több mint egymillióan a német nyelvi csoporthoz tartozónak tartották magukat … ” Szerbhorváth György ( http://szakirodalom.atlatszo.hu/ )
