Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. december - Civitas Europica Centralis
2015-12-14
oldal | 12 2015. december 14. V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Precedens „ Ami 2009ben Koppenhágában nem jött össze, az most Párizsban sikerült: elkészült egy klímaegyezmény, amely még a f ű zöld kritikusok szerint is esélyt ad rá, hogy a Föld a jöv ő ben is alkalmas hely legyen az emberi élet fennmaradására. Hogy a hat évvel ezel ő tti kudarcot, illetve a mostani eredményt mennyiben határozta meg a helyek szelleme, azt talán majd a politikatörténészek kiderítik – mi elégedjünk meg annak feljegyzésével, hogy a dánok (és általában a skandinávok) igen felkészültek olyan m egállapodások tet ő alá hozásában, amelyeknél a felek valóban meg akarnak állapodni, a franciák (mint általában az egykori gyarmattartó nagyhatalmak) viszont az összebékíthetetlennek látszó érdekek kiegyensúlyozásában szereztek – vélhet ő en a korábbi kudarc aikból is tanulva – nagyobb jártasságot … ” (nsz) Orosz csapások „ Ellentmondásos évet zár idén Moszkva. Az orosz vezetés alighanem már az év elején érzékelhette az ukrajnai beavatkozás kudarcát . Az az elképzelés ugyanis, hogy az új kijevi vezetés a rá nehezed ő terhek súlya alatt összeroppan, nem következett be. És a Moszkva által remélt „orosz tavasz" is elmaradt. Kiderült, hogy Ukrajna keleti és déli megyéi nem akarnak kiválni és Oroszországhoz csatlakozni. Még a két szakadár megye közvetlen szomszédságában lév ő , jelent ő s számú orosznak otthont adó Harkiv megyében sem sikerült komoly szeparatista mozgalmat kiprovokálni. Úgy t ű nik, hogy az ott él ő k sokkal bölcsebbek és józanabbak annál, mintsem hogy efféle kalandokra ragadtassák magukat. A Krím elcsatolását követ ő eufória is már rég a múlté. Putyin se beszél már az Oroszország határain kívül él ő oroszok közös univerzumáról, az „orosz világról". Mindez nem azt jelenti, hogy Moszkva ne tudná tovább élezni az ukrán bels ő helyzetet, csak épp belátta, hogy ebb ő l különösebb haszna nem származna. Ha ezt tenné, legfeljebb elszigeteltsége n ő ne, együtt a nyugati szankciók további szigorodásával. Erre pedig nincs szüksége. Az orosz gazdaságnak e nélkül is ak ad b ő ven problémája … ” Sz. Bíró Zoltán (nsz) Ne magyarozz! „… Fischer Iván , a világszerte megbecsült magyar karmester a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozott a világszerte megvetett mag yar kormányf ő r ő l, aki a jó nagy többségét arra akarja kihasználni, „hogy felszámolja a demokratikus struktúrákat, ellen ő rizze a sajtót, és manipulálja a választójogot, s ő t az alkotmányt is... Ezt azért nem szabad megengedni, mert Magyarországon sok szabadságszeret ő ember él. Nem szabad cserbenhagyni a magyar demokratákat." Orbán vazallusai és a neonácik kórusban mocskolták a karmestert mint hazaárulót, aki elárulta és gyalázta a hazáját és a magyarokat. Minden rezsim így szokott reagálni, ha a hazát azonosnak tekinti önmagával, a nemzetet pedig a táborával. Így rekeszti ki a nemzetb ő l, a politikai és állampolgári közösségb ő l az ellenzékét és kritikusait, mindazokat, akik igénybe veszik a kommunikációs egyeduralmukat korlátozó fórumokat és a hatalmuka t korlátozó bel- és külföldi jogvéd ő intézményeket. Í gy tett Horthy , Rákosi , Kádár , Antall , így mocskolta ebben a lapban 1982ben Rényi Péter Konrád Györgyöt – de bizony még a Gyurcsánykormányra is hatott ez a hagyomány. Ebben a felfogásban a nemzet polit ikailag homogén, a politikai pluralizmus eleve nemzetellenes dolog, tehát a nemzetet veszélyezteti minden jog és intézmény, mely a pluralista demokráciát szolgálja, hiszen ezek fegyverek a nemzetidegen elemek kezében … az általánosítás rutinja logikusan ve zet a kollektív felel ő sség, b ű nösség tételez é séhez, az pedig a kollektív büntetéshez és jogfosztáshoz. Zsidókéhoz, cigányokéhoz, németekéhez, egyebekéhez, mikor kiéhez – és persze magyarokéhoz, 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
