Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. november - Civitas Europica Centralis
2015-11-26
oldal | 16 2015. november 26. lemondott Ponta-kormány. A helyére lépett technokrata kabinet nyakába szakad az ebben az időszakban foganatosított béremelések, valamint a januárban hatályba lépő adó- és áfacsökkentés kigazdálkodása. Ráadásul a jövő évi költségvetés tervezetét is készen kapta meg, amely több mint 4 százalékos gazdasági növekedéssel és a Brüsszel által engedélyezett 3 százalékos költségvetési hiánnyal számol. Első ránézésre nem is lenne baj, csakhogy a román gazdaság fejlődésének ütemére egyáltalán nem lehet mérget vetni a geopolitikai fejlemények, az Európába áramló népvándorlás, a terrorizmusellenes küzdelem, no meg a közel-keleti konfliktus eszkalálódása miatt. De Dacian Cioloş kormányának dolgát nemcsak külső, hanem belső tényezők is nehezítik …” Rostás Szabolcs (http://www.kronika.ro/) Fico és az „álszentek” „A szlovák kormányfő a hétvégén végre elárulta az embereknek, mi is az oka annak, amiért állítólag „alábecsülik ezt az egész illegális migrációt”. Mindez „az emberi jogok és az emberiesség nevében történik”. Aztán még egy, a témának szentelt speciális videoüzenetben hozzátette, hogy őt bizony semmi sem tartja vissza, hogy hallgasson az illegális migráció veszélyeiről, „se az emberi jogok, se az emberiesség, se az olcsó munkaerővel számító kapzsiság”. Robert Fico nem először magyarázza a nyilvánosságnak, hogy az emberi jogok nem sérthetetlenek, de most a legvehemensebb. A kilencvenes évek elején fiatal jogászként egyik kollégájával lefordította angolból az ENSZ emberi jogi alapokmányait. Alkotmányos garantálásukról még a joghallgatóknak is előadott az egyetemen. 1994-ben nem tudott ellenállni Vladimír Mečiar ajánlatának, és a Gaulieder-ügyben Szlovákiát képviselte az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ekkor mutatta meg „tehetségét”, hogyan tud egyszerre kardoskodni két, egymást kizáró álláspont mellett. Az akkori ellenzéki SDĽ politikusaként idehaza azt harsogta, hogy a Mečiar-kormány megsértette František Gaulieder képviselő alkotmányos jogait, Strasbourgban pedig Szlovákia képviselőjeként a kormánykoalíció eljárását védelmezte. Miután befejezte strasbourgi kalandját az emberi jogokkal, azokat kezdte szapulni, akik következetesen küzdenek az emberi jogok megsértése ellen, és a dehonesztáló „emberi jogi szenteskedők” gúnynevet aggatta rájuk …” Marián Leško (http://ujszo.com/) E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r Civilizációk háborúja: jelenkori barbárság (I. rész) Az európai menekültválsággal, ezen belül is elsősorban a franciaországi jelenségekkel foglalkozó írást két részletben közöljük. A szenvedélyes hangulati elemeket sem nélkülöző publicisztika első része a 2015. november 13-i párizsi terrortámadás előtt született, a második pedig négy nappal az események után. A szerző a francia helyzetet jól ismerő történész „Michel Rocard szocialista miniszterelnök mondta még a kilencvenes évek elején: „nem tudjuk a világ összes szerencsétlenjét befogadni”. Jelentem a helyzet változott: a világ szerencsétlenjei sem akarnak már Franciaországba menni. A virulens iszlámgyűlölet, a Calais-i „dzsungel”, az erőszakos telepfelszámolások, a kényszercharterek, a Ventimiglia-nál razziázó francia csendőrök ─ mint az országot jellemző mindennapi jelenségek ─ nem ismeretlenek a menekültek számára. Az „emberi jogok hazája”, par excellence „a világ minden üldözöttjének földje”, ma nem kívánatos hely a menekültek számára. A menekültek teljesen érthető lelkesedése, hogy ’”selfie-t” készítsenek Angela Merkellel, bizonyára eszükbe se jutna François Hollande-dal. (Tudják, ő az a korpulens guignol-figura, aki a Francia Köztársaság elnöke jelenleg.) Amikor a németek megnyitották végre a határaikat, hogy kimenekítsék a szerencsétleneket a magyar rendőrség és a TEK karmaiból, Franciaország felajánlotta, hogy „átvesznek” ezer (!) menekültet. A hírhedt francia menekültügyi szervezet az Opfra, mely a menekültstátusz odaítéléséről dönt, a legnehezebb
