Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. november - Civitas Europica Centralis
2015-11-12
oldal | 14 2015. november 12. önkormányzatok és a civilek megítélését, tárgyalási pozícióját …” Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke (nsz) Emberszámba kell venni a polgárokat A román társadalom kétségbeesett jajkiáltásának tartja a kormánybukást eredményező tüntetéseket Ioan Hosu kolozsvári szociológus, aki szerint a polgárok úgy érzik: a pártok, intézmények nem az ő érdekeiket képviselik. Az egyetemi tanár a lapunknak adott interjúban elmondta, a fiatalok nem akarnak újabb áldozati nemzedékké válni „…Meríteni kellene a változást, reformokat, egyfajta társadalmi forradalmat sürgető rétegek elvárásaiból. Az egyik ilyen modell a fenntartható fejlődés, a kooperáció és a konzultáció felkarolása, háttérbe szorítva a konzumerizmust, a természeti erőforrásokkal szembeni mértéktelen visszaélést. Nem szabad az államtól várni mindent, a változásnak nemcsak az elitek körében kell bekövetkeznie, hanem alsóbb szinteken is. Mindenekelőtt az oktatás színvonalának emelésével, hiszen a mai oktatás határozza meg, milyen lesz a társadalom harminc, ötven év múlva. A civil társadalom sokkal aktívabb nálunk, mint tíz évvel ezelőtt, ezért biztos vagyok abban, hogy a változtatás szükségességéről kezdődött közvita akkor is folytatódni fog, ha a tüntetések alábbhagynak. A paradigmaváltás időszakát éljük, és ez a folyamat visszafordíthatatlanná vált, az elvárásokat már nem lehet néhány látszatintézkedéssel kielégíteni …” (mno) A remény Déva vára „Mögöttünk a helyhatósági választás. Az eredmények elemzésének idejét éljük. Arra kicsit még várni kell, hogy az új testületek, képviselők hozzálássanak szép, fényes jövőt ígérő programjuk teljesítéséhez. Az a kicsi pontosan mennyi időt is jelent? Nehéz megmondani. Az ország gazdasági koldusszegénységét, politikai cselekvőképtelenségét, a megannyi bizonytalansági tényezőt figyelembe véve gondolhatnánk azt is, hogy az idők végtelenségéig várakozhatunk, a csoda ezúttal is elmarad. A reménykedés kora legfeljebb azért véges, mert, ha jön az a bizonyos közigazgatási reform, akkor a megváltozó struktúrában a most megszerzett mandátumok érvényüket vesztik. Legalábbis ezt diktálja a logika. Ukrajnában nem szokás, nem érdemes ennyire előre számítgatni. Mifelénk, ha azt halljuk: gondolkodjunk távlatokban, akkor nyugodtan elkönyvelhetjük, az aktuális kérdés megoldása lehetetlen, esetleg nincs is konkrét szándék, akarat még a próbálkozáshoz sem. Errefelé nem perspektívákat vázolnak, hanem délibábokat kergetnek, nem megoldások születnek, hanem látszatintézkedések …” Csabay Attila (http://tiszanews.org.ua/) Humánus embertelenségek „Hans Joas, német szociológus, a berlini Humboldt Universität és az University of Chicago világhírű professzora tette fel először a – kissé meghökkentő – kérdést: az emberi jogok valóban a nyugati kultúra jellemvonásai-e? S ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy az európai történelem évezredeit a rabszolgaság (lásd demokráciánk gyökereit, a görög és a római jogot), a kínzások, a nők semmibevétele, az emberi méltóság lábbal tiprása jellemzi. Az emberi jogok és az emberi méltóság értékei sem a zsidókeresztény kultúra alaptételeiből (például az oldalborda narratívából), sem – ahogyan sokáig véltünk – az európai felvilágosodás alapelveiből nem vezethetők le. Joas az embertelenségek igazolására vonatkozó gondolatmenetek hosszú sorával bizonyítja, mennyire törékeny az emberi személy szakralizására irányuló európai (majd euroatlanti) folyamat. Alig háromnegyed évszázad választ el bennünket a holocausttól, Amerikában is szinte tegnap egyenjogúsították a négereket, Dél-Afrikában néhány évtizede szűnt meg a szegregáció. A női egyenjogúság is az európai fejlődés egészen új fejleménye, kétszáz évvel ezelőtt a nők szellemi tekintetben még jóformán labdába sem rúghattak. S Európa, Ázsia, Amerika számos államában ma is jelentős tudósok érvelhetnek – ha virágnyelven is – a nyelvi-kulturális kisebbségek egyenjogúsításának igénye ellen …” Bíró Béla (http://www.maszol.ro/)
