Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-03
oldal | 15 2015. október 3. összeadását, miután a Legfelsőbb Bíróság kiterjesztette az összes tagállamra az egynemű párok közti házasságot. Sokan fellázadtak a döntés ellen, ennek pedig egyfajta szimbóluma lett Davis (aki egészen 1983-tól idén szeptember 25-ig a Demokrata Párt tagja volt, mára republikánus). A hivatalnok azzal érvelt, hogy ő Isten hatósága alatt dolgozik, így visszautasítja, hogy részt vegyen meleg párok összeadásában. Ez a vallásszabadság szerinte. A szabad vallásgyakorlás azonban sántít mint érv. A szabad vallásgyakorlást éppen az általa megtagadott Amerikai Egyesült Államok szavatolja alkotmányában, a személyi igazolványa pedig ehhez az országhoz köti, nem az egyetlen térképész által sem ismert Isten országához. Ez utóbbinak sem rendőrsége, sem egészségügyi apparátusa, sem oktatási intézménye nincs, amelytől – földi – élete során kapott volna bármit is. Nem szólva arról, hogy ha a homofóbiát a vallásra hivatkozva gyakoroljuk, akkor további problémákkal kell szembenéznünk …” Kustán Magyari Attila ( http://www.maszol.ro/ ) A bizind hátulütői „Már nem tudom, melyik egykori román gondolkodó nevezte Romániát következmények nélküli országnak. A manapság automatizmussá váló, menetrendszerű bizalmatlansági indítványok mindenesetre bővítik a bölcs szentenciájának példatárát, célzottja tekintetében igazolva a nietzschei mondást is, amely szerint ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Úgy tetszik, minél inkább kezd belejönni az ellenzék ebbe a mimetikus játékba, annál nyilvánvalóbb, hogy Victor Pontával csak a korrupcióellenes csúcshatóság képes végezni – a kormánnyal pedig még az sem. (A következő biz. ind. benyújtására már csak a jövő évi, téli vakáció utáni parlamenti ülésszakban kerülhet sor – tehát az előrehozott választások réme már nem fenyegetvén a képviselőket és szenátorokat, a parlamenti többség nyugodtan visszautasíthatja Iohannis elnök javaslatait egy esetleges kisebbségi kormányra.) [Úgy látszik, ahogy az ellenzék nem tud ellenállni a benyújtás, alulírott sem képes ellenállni a rövidítés kényszerének: az időspórlás kedvéért nevezzük egyszerűen bizindnek a bizalmatlansági indítványt, és lássuk néhány következményét. Az ellenzékre nézve] Az újabb bizind – és az azt kísérő előzetes mérlegelések, hamis várakozás – kudarcát egy derék ellenzék- és elnökpárti kommentátor katasztrofálisnak nevezi. A legrosszabb történt, ami a politikában megtörténhet: a jobboldal nevetségessé vált. Ennek radikális fokozása: a PNL fogadkozása, hogy eztán „nem ül le egy asztalhoz” a kormánykoalíció képviselőivel (amibe azok várhatóan beleőrülnek), hétfőtől pedig japán sztrájkba kezd, mindaddig, amíg a parlament elfogadja a levélben történő szavazás törvényét (hosszas munkabeszüntetés várható). Mindkét (in)akció lényegében a politikai életet az utóbbi hetekben uraló konszenzus kimúlására utal. A liberálisok egyébként nem sokat nyertek ebből a konszenzusból, az adótörvények esetében például sikerült megfúrniuk a saját kezdeményezésüket, legfőbb javaslatukat, és – az áfa 19 százalék helyett 20 százalékra történő csökkentésével – egy évvel elhalasztani a ténylegesen liberális lépést. A konszenzusnak pedig ki kellett volna terjednie a közalkalmazottak fizetését és a jövő évi állami költségvetést szabályozó törvényekre...” Ágoston Hugó ( http://www.maszol.ro/ ) Jalta meg a magyar leader „Három hete megkérdeztem, hogy kinek lehet az érdeke az Európai Unió gyengítése a közel-keleti menekülttáborokból Európába vándorlók számának ugrásszerű megnövelésével, a menekültfolyam Balkánra terelésével, az európai kormányok viselkedésének hazugságdömping útján való manipulálásával. Egy hete megkérdeztem, hogy milyen érdeket szolgálnak a diplomáciai képességeiről nem túlságosan híres, de most hirtelen nemzetközi orákulummá előlépő Orbán külpolitikai tanácsadói. A válasz – feltevésem szerint – a két kérdésre ugyanaz. A folytatást, vagy hogy szerénytelen legyek, a feltevésem igazolását az élet hozta. Pontosabban: a nemzetközi politikai élet. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, az Oroszországi Föderáció elnöke beszédet mondott az ENSZ közgyűlésén. Volt ennek a beszédnek egy részlete – az elején –, amivel nem foglalkozott a magyar közmédia, pedig feladata lett volna, a magánmédia se nagyon, kivéve főleg az orosz üzemeltetésű és/vagy oroszbarát weboldalakat.