Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-27
oldal | 12 2015. október 27. magyar miniszterelnök, és rossz el ő jel Franciaországnak, ahol a jobboldali radikális Marine Le Pen a hatalom ajtaján kopog”. Lengyelország így „visszat ér az olyan populisták irányvonalához, mint Orbán , Zeman cseh elnök és Fico szlovák miniszterelnök”, a vasárnap így „fekete nap Angela Merkel számára”, és azt jelzi, hogy „nehéz id ő k várnak Európára ” – írta a Handelsblatt szerz ő je … (mno) Bajban az európai f ő sodor „ Bár ezt a tételt Orbán Viktor még b ő ven átírhatja, egyel ő re úgy t ű nik, KözépEurópában egy kormány sehol sem bírja tovább nyolc évnél a csúcson. Mindenekel ő tt azért, mert egyszer a legjobban felépített hatalom is elfárad, ráadásul térségünkben talán az átlagnál is gyorsabban korrumpálódik és szédül bele a sikerekbe. Jó példa erre a sokáig Donald Tusk , majd Brüsszelbe katapultálása után Ewa Kopacz vezette len gyel Polgári Platform. A jobboldali liberális er ő meglehet ő sen sokáig fürdött a népszer ű ségben, amelyet eleve megalapozott Kaczynskiék kormányzásának elutasítottsága, majd a lengyel gazdaság európai trendb ő l kilógó sikere. Hiába dicsérték azonban Tuskékat egész Európában, hiába került Lengyelország egyre közelebb az Európai Unió bels ő köréhez, otthon egyre jobban érett a párt bukása. S nem csak azért, mert Kopacz nem tudta helyettesíteni Tuskot . Egyre több volt a korrupciós botrány, ezzel párhuzamosan egyre arrogánsabb a stílus, ráadásul az egyébként kétségkívül figyelemre méltó makrogazdasági mutatókból vajmi keveset éreztek a keleti régiókban lakók vagy a fiatal munkanélküliek tömegei. Csak még egyet lökött a lejt ő n csúszó párton a menekültek érkezésével m egváltozott európai hangulat, amelyet ráadásul jó érzékkel lovagolt meg a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság. Tuskéknál is rosszabbul járt a még a szejmb ő l is kizuhanó baloldal, amelynek történelmi bukása nemcsak azt mutatja, hogy KözépEurópa végképp túllépett a posztkommunizmuson, de az általános elfáradás mellett azt is, hogy a hagyományos pártok egyre kevésbé képesek elfogadható válaszokat adni az átlag ember félelmeire, az ő t leginkább érint ő kihívásokra. Kaczynski pártjának elsöpr ő gy ő zelme érezhet ő en megijesztette az európai f ő sodort. Drámai szavakkal ecsetelik, hogy Lengyelország „visszatér az olyan populisták irányvonalához, mint Orbán Viktor , Milos Zeman cseh elnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök”, s így „nehéz id ő k várnak Európára”. Tény, hogy a lengyel nemzeti konzervatívok hagyományos szkepticizmussal közelítenek az Európai Unióhoz, és gyakran illetik keresetlen szavakkal Németországot is. T uskéknál fogékonyabbak ugyanakkor a középeurópai összefogásra, amelyen nem csupán a brüsszeli pragmatikus egyeztetést értik. Ez így együtt kétségkívül fejfájást okozhat az európai elitnek, hiszen er ő sítheti a régiót, új életet lehelhet az utóbbi id ő ben mi nd megosztottabb visegrádi együttm ű ködésbe, amelynek mostani vezet ő i sok tekintetben másképp látják a világ alakulását, az Európa el ő tt álló kihívásokat, mint a f ő sodor … ” Stier Gábor (mno) Apokaliptikus víziók nélkül „ Már évtizedek óta el ő térben van az európai politikában a bevándorlás és a multikulturalizmus kérdésköre. Itthon a kett ő s állampolgárság kapcsán 2004ben megtapasztalt Nagy Demokratikus Uszítás után több mint egy évtizeddel most érte el újra a magyar belpolitika ingerküszöbét, most válik a bevándorlás kérdése az egyik meghatározó belpolitikai kérdéssé. Sokan arra hivatkozva kérd ő jelezik meg ennek a kérdésfelvetésnek a jogosságát, hogy amivel szemben állunk, az nem bevándorlási, hanem csak átvándorlási válság. Ám mivel Magyarország nem sziget, hanem az EU tagországa, véleményt kell formálnunk azokról az integrációs problémákról, amelyek Európa nyugati részén évtizedek óta a belpolitikai viták kereszttüzében állnak. A nyugateurópai baloldal kisebbsége képviseli az ottani vélemények egyik széls ő ségét, amely szerint mindenkit be kell engedni oda, ahova vágyik, mert mindenkinek joga van ott élni, ahol akar – akik pedig ezzel kapcsolatban a felvet ő d ő integrációs problémák ra irányítják a figyelmet, azok „rasszisták” és/vagy „soviniszták”. Ezen álláspont képvisel ő i nem veszik tudomásul, hogy a korlátlan bevándorlás nem segíti azt a
