Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-10

oldal | 22 2015. október 10. – a német CDU és a CSU támogatását élvezve, velük előzetesen egyeztetve – javaslatot terjesztettem elő közép-európai őshonos nemzeti kisebbségek sorsának rendezésére hivatott konferencia megszervezésére. A javaslatot megszavazták, ott helyben megkezdtük az előkészítést. A helyszínre is javaslatot tettem: Pozsony legyen a házigazda! Abból indultam ki, hogy vigyük a kérdést az oroszlán barlangjába. Reméltem, hogy a leendő házigazda, Jan Carnogursky, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, akkor éppen regnáló miniszterelnök, nem mer, nem fog ellene szegülni egy előre mutató, jó döntésnek, személyes találkozásaink során nemigen konfrontálódott velem kisebbségi kérdésekben. Az 1993 júniusában rendezett konferencia végén beláttam, hogy tévedtem. A zárónyilatkozat hajnalig tartó vitájában a szlovákok és a románok egymást túllicitálva igyekeztek gyengíteni a szöveget, nem kevés sikerrel …” (

http://www.3szek.ro/) Helyi megoldások  „A második Fico-kormány regnálásának vége felé, még pontosabban Peter Pollák romaügyi kormánybiztos kinevezésének harmadik évfordulóján érdemes elgondolkozni azon, mik lehetnének a szlovákiai romakérdés tekintetében az állam prioritásai. Ami egyértelmű: a beharangozott nagy romaügyi reform elmaradt, az intézkedések zöme még a tervezőasztalig sem jutott el, ami pedig eljutott, nem hajtották végre teljes mértékben (vagy egyáltalán nem). Pollák ebbéli kudarcának kétféle értelmezése van: vagy eleve nem is volt terv arra, hogy a romakérdést sikerüljön az eddigiektől eltérő módon kezelni, és az egész Pollákjelenség csak Igor Matovič szokásos kampányfogásainak egyike volt. Vagy pedig az erőfeszítés őszinte volt, csak nem kapta meg a Smer (és azon belül a témát magára vállaló Kaliňák belügyminiszter) támogatását a háttérben. Személy szerint inkább a másodikra tippelnék, de ha ez így van, érdekes, hogy ezzel kapcsolatban az Egyszerű Emberek nem mondanak semmit. Hogy Pollák nem mond le – „Nem engedték azt tennem, amit akartam, ezért felállok!” –, helyette végigüli a választási időszakot, és a kormánybiztosi pozícióból kampányol a parlamenti választásokra. Nem nehéz meglátni a lehetséges motivációt …” Ravasz Ábel (http://ujszo.com/) Elment  „Annyira nehéz úgy írni valaki haláláról, hogy az ember ne pufogtasson frázisokat, ne közhelyeket soroljon, ne csússzon át szentimentálisba. Ráadásul olyasmit írjon, amit más még nem említett! Főleg ha olyan emberről van szó, mint Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyarország első államfője, aki e héten, 93 éves korában távozott közülünk. Azzal a diszkrécióval ment el, ahogy élt. Évek óta jóformán semmit sem hallottunk róla, 90. születésnapján még fogadta az őt köszöntőket, de amúgy nem nagyon érkeztek hírek róla. Nem terhelt senkit azzal, hogy hogy van, nem szólt bele politikai vitákba, nem jelent meg eseményeken, hogy ezáltal súlyt adjon azoknak. Viszont valahogy mégis mindenki tudta, hogy itt van. Mert itt volt. Miként elnöksége végéig ott volt mindenhol, ahol egy becsületes embernek ott kellett lenni …” Nagy Iván Zsolt (http://ujszo.com/)  Elemzés, háttér Így tették tönkre a magyar-horvát kapcsolatokat  Habár jelenleg mélyponton vannak a magyar-horvát kapcsolatok, évtizedekig kitűnő kapcsolatokat ápoltunk déli szomszédunkkal. Kifejezetten pozitívan alakultak a magyar–horvát kapcsolatok a rendszerváltás utáni években: 1990 tavaszán a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) nyerte meg a horvátországi választásokat, ami után a kormány felkérést küldött Magyarországnak, ebben jelezték, hogy harmincezer géppisztolyt szeretnének vásárolni a rendőrség számára. Az Antall-kormány igent mondott a megkeresésre, és leszállította a volt munkásőrség tízezer géppisztolyát. Az ügylet gyorsan kitudódott, amire Belgrád felháborodottan reagált – az eset Kalasnyikov-ügy néven vált