Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-10

oldal | 19 2015. október 10. Méltatlan mellékmondatok  „Să moară capra vecinului – szól a román közmondás. Egy színész azt nyilatkozta, ma már ez nem elég: a szomszéd halálát is kívánjuk. Egy nagy magyar íróról kiderül, hogy rákos, egy másik magyar tollforgató ízléstelen poénokat enged meg magának. Meghal egy volt államelnök, egy újságíró rögtön gyalázni kezdi. Cikkeikből nem idézek: az emberi gyalázat és aljasság kétségbeejtő dokumentumai. Elterjedtek a keselyűk. Ami mindenképpen sajnálatos – emlékszünk Donne szép szavaira: „Senki sem különálló sziget;

minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Olyan emberek részéről azonban, akik jobboldalinak vallják, és kereszténynek nevezik magukat, még különös is, sőt, képmutató. Hiszen a kereszténység (furcsa, hogy ezt el kell magyaráznom) szellemében (idézet mindenre akad) nyitott, befogadó, a szeretet vallása; keresztény ember nem örülhet annak, hogy valaki halálos beteg, vagy hogy meghalt. Meg aztán, aki újságírónak nézi magát, az felelősséggel is tartozik – hogy vállalhatja ország-világ előtt, hogy örül egy másik ember tragédiájának, és buzdíthat másokat, hogy örüljenek ők is, hogy ez rendjén van, ennél nincs semmi érthetőbb?! …”

Demény Péter (

http://www.maszol.ro/

) A bácsik kora  „A rossz hírek mindig párban járnak, mondogatta a havonta egyszer érkező takarítónő. Törölte a port a könyvekről, és ilyeneket mondott, hogy a hírek is olyanok, mint az emberek: egymásban keresnek vigaszt, menedéket. Úgy járnak kézen fogva, mint a szerelmesek. És most, amikor már tudjuk, hogy Esterházy hasnyálmirigyrákkal küzd, és Göncz Árpád sincs többé, valahogy erre gondolok, erre a babonás élettapasztalatra vagy inkább félelemre, hogy a világ, a szépen lecsiszolt világunk jóval törékenyebb, mint remélhettük volna. Vagy nem is törékeny inkább, hanem a kényelem ellen cselez: miért is gondoljuk, hogy a mondattal szemben az író is védett, hogy nem rágja az idő mindenféle nyavalya formájában, pusztán azzal is, hogy perceg, mint a szú, a test bugyraiban. Nekem mindig is EP jelentette és jelenti az igazi íróságot, az a fesztelenség és derű, ahogyan fogadni kell az irodalmi élet nemcsak koszos mindennapjait, hogy épp ez a könnyedség tisztít meg, és tesz képessé az igazi figyelemre … Árpi bácsival pedig az az illúziónk veszett oda végképp, hogy a politikus szerethető is lehet. Nem a mostani hisztérikus értelemben, késsel a fogunk között, hanem emberként, tisztségviselőként, még ha ez a tisztség per pillanat a legmagasabb is. Ma már a politikus logikai síkon mond ellen a szerethetőségnek, nincs is szüksége rá, csak a gőgre. Inkább féljék a fejedelmet, mint szeressék. A mostani rajongás ugyanis már a szorongás hívó szava: csak a miénk legyen a kormány mögött, különben oda az ország, a magyarság, és az összes földcsakra. Pedig miért is lenne így? Egyáltalán mikor hív majd ez az ország bácsinak még valakit? Szijjártó vagy Rogán bácsi? Gyurcsány bácsika? Hát már a nyelv törik ketté a gondolatra is. Nincs olyan mondat, amely elbírná …”

Papp Sándor Zsigmond (

http://www.maszol.ro/

) Magyarország nem mumus  A menekültválságnak egy igazi tanulsága van: nem félti a nemzeti kultúráját az, akinek biztos és erős a nemzeti kultúrája. Ki kell végre egyenesíteni a magyar gerincet. TAMÁS PÁL szociológus svédországi tapasztalatairól beszél Parászka Boróka interjújában  „…Európán belül szabad a mozgás, így Magyarország, Románia, Lengyelország nem válhat fehér szigetté egy olyan kontinensen, amelynek átalakul a lakossága. Ha csak nem korlátozzuk az unión belüli szabad mozgást, munkavállalást. Ez számunkra is nagyon rossz lenne. Ha valaki szeretne Európában dolgozni, akkor annak az az ára, hogy a menekülteket is ide kell engedni, lehetővé tenni számukra a munkavállalást, letelepedést. Ez nem jelenti azt, hogy a Közel-Keletről több millió embert 24 órán belül be kell fogadni. Van itt egy általánosabb probléma. Egyszer Strasbourgban egy, a romák helyzetéről szóló konferencián azt