Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-09

oldal | 15 2015. október 9. építéséről szóló kísérlet Európában megbukott. Túl azon, hogy a kancellár sem orákulum (nem kísérlet volt, hanem egy éppen behatárolható korszak gyakorlata, nem megbukott, hanem túlélte magát), az idézgetők csak a beszéd folytatásról feledkeztek el: „az álom, amely szerint a

’multikultiban’ az emberek ’boldogan élnek egymás mellett’ egyszerűen nem működik". A boldog egymás mellett élés korszakos álma foszlott itt szét, és tényleg ideje lenne felébrednünk az új világban. Igaza van György Péter esztétának, amikor azt mondja, bármekkora legyen is a félelmünk a jövőtől, az európai társadalom egymással nehezen összeegyeztethető vallású és kultúrájú közösségek mintázata lesz, amely megbotlik az olyan hétköznapi multikulti utáni kérdésen: miért nem lehet burkában közlekedni, ha kipában lehet …”

Friss Róbert (nszv) Mindenkinek el kell menni  „Közelednek az október 25-i helyhatósági választások. A korábbiak alkalmával mintha nagyobb lett volna a felhajtás. De az is lehet, hogy csak azért tűnik így, mert a két magyar szervezet most először tett kísérletet az együttműködésre. Eddig, ugye, egymás ellenében vetélkedtek, s a helyi magyar sajtó bővelkedett az ebből eredő adok-kapokban. Most ez szerencsére nincs így. Még annak ellenére sem, hogy a magyar–magyar együttműködés korántsem úgy sikeredett, ahogyan azt az egyeztetések legelején remélni lehetett, s amint arra a budapesti nemzetpolitika vezetői biztattak. Azon már felesleges rágódni, hogy ki, vagy kik miatt maradt el a teljesebb összefogás (bár aki egy kicsit is érdeklődik a kárpátaljai magyar közállapotok iránt, az nevesíteni is tudja a gáncsot vetőket). Kérdés, hogy amikor a közösség óhaja és érdeke ellenében mondtak nemet, lesz-e kellő bátorságuk és lelkiismeretük a felelősségük elhordozására és vállalására, ha kedvezőtlenül alakulnak a választások. A kérdőjelek nyilván csak október 25-e után egyenesednek ki, de addig jogosan éktelenkednek a gondolkodó ember fejében…”

Bogáthy Győző (

http://tiszanews.org.ua/

) Ki az ellenség?  „Ki Ukrajna legnagyobb ellensége? Oroszország! – vághatják rá egyesek. Az Amerikai Egyesült Államok! – kontrázhatják mások. Természetesen az Európai Unió! – szögezhetik le határozottan a harmadikok. Ne hamarkodjuk azonban el a feleletet. Mielőtt határozott állást foglalnánk, idézzünk fel hármat a legutóbbi napok történéseiből. Mi is megírtuk, hogy szigorítva a Moszkva ellen bevezetett szankciókat, Kijev kitiltotta az ukrán légtérből az orosz repülőgépeket. Mint ilyenkor lenni szokott, Moszkva is megtette ugyanezt a lépést. S hogy kin csattan az ostor vége? Válaszként idézzük a kijevi Zsuljani nemzetközi repülőtér igazgatótanácsának vezetőjét, aki a hírügynökségeknek nyilatkozva bejelentette: az orosz légitársaságokkal szemben életbe léptetett szankciók akár 30 százalékos bevételkiesést is okozhatnak a légikikötőnek. Nem tudjuk, mennyit jelent számszerűleg ez a 30 százalék, azt viszont igen, hogy nagyjából mekkora kiesést okoz a Krím ellen bevezetett határblokád. A szakértők állítása szerint a határzár napi kétmillió (!) dollár veszteséget „eredményez”. No nem az orosz

költségvetésnek, hanem az ukrajnai termelőknek, szállítóknak, s végeredményben az ukrán büdzsének. A Krímet 80 százalékban már a blokád előtt is az orosz termékek uralták, mostanra pedig elérték a 95 százalékot. Mindeközben Herszon, Mikolajiv, Dnyipropetrovszk, Zaporizzsja földművesei és állattenyésztői legfontosabb piacukat vesztik el …”

Kőszeghy Elemér (kiszo) A SRI és az autonómia  „Van létjogosultsága a saját erdélyi magyar külpolitikának – ezt a következtetést is leszűrhetjük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) most nyilvánosságra került, 2014-es jelentéséből, amelyben megemlítik: a magyar közösség autonómiaküzdelmeinek részeként külföldön Bukarest magyarellenes politikájára próbálják fölhívni a figyelmet. Vagyis immár a bukaresti illetékesek ingerküszöbét is elérte, hogy a romániai magyarok megelégelték: a román kormány – élen a külügygyel – a kisebbségi jogokat számon kérő megnyilatkozásokra állandóan azt a hazugságot mantrázza, hogy Románia a kisebbségek valóságos paradicsoma, amely példaként szolgálhat más országok számára is. Ehelyett egyrészt bel- és külföldön az a hivatalos magyar álláspont, hogy a kisebbségek paradicsoma akkor valósul meg, amikor ezt