Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-07

oldal | 13 2015. október 7. „A legbelsőbb, személyes ügyem” – emlékezés Göncz Árpádra  „Nem volt nála szerethetőbb politikus mifelénk. Tisztább kezű sem. Gazdagabb életű sem. Olyan sem, akinek a kapcsolatai annyira sokfelé ágaztak volna. Aki olyan sokféle közegben, olyan sokféle emberrel tudta elfogadtatni magát. Ő volt a kapocs a rendszerváltás meghatározó közéleti csoportjai között. És ő lehetett volna a demokratikus Magyarország hídembere. A konszenzuális demokrácia legerősebb pillére. Ő volt az esélyünk. Csak hát a legerősebb személyiség sem elég erős ahhoz, hogy beváltson egy esélyt, aminek az elvesztegetésén egy egész társadalom dolgozik. Az ő személyében volt egy köztársasági elnök, aki miatt azt lehetett mondani: „nem minden politikus

gazember”. Az idézett szavakkal Kósa Lajos méltatta őt a kilencvenedik születésnapján …”

Révész Sándor (nsz) Szomszédságpolitikánk zsákutcája  „Hovatovább nem marad Budapestnek olyan szomszédja, akire a korábbi külpolitika három alapelvének egyike, a jószomszédi kapcsolat ráillene. A szomszédsági politikából eltűnt a kölcsönös érdekek figyelembevétele, ami a kompromisszumkészségre, ezáltal a viszony minőségére is hat. Helyébe az önzés, a vélt vagy valós, sokszor kizárólag a pillanatnyi belpolitika által diktált saját érdek lép. Erre nem mentség az sem, hogy helyenként a határon túl is ez dívik. Magyarország lépéseire ugyanis a környező közeg jelentős része történelmi okokból érzékeny, és erre nem hat éppen kedvezően, hogy e gyűlölségre éppen a múlt rendszeres és sértődött felelevenítésével egyes hazai körök egyenesen rájátszanak. A határon túl ezt sokszor a status quo megváltoztatási szándékával azonosítják, így saját állami létüket látják veszélyben. Ezt az érzést nem lehet parancsra megszüntetni, csak hosszú, kitartó munkával, és egy szikra is elegendő az elért eredmények lenullázására …”

Szirtes I. János (nsz) Alkotmányosság pengeélen  „Az erő(é) a jog, avagy a jog az erő. Migrációs kulcskérdés is ez. Nincs könnyű felelet, de volna korrekt, kooperatív, szolidáris válaszút. (A honi menekülőút más: csalóka csiki-csuki.) Három lehetőség: rendhagyó miliőben is alkotmányos és európai elveket tisztelő joguralom, normarend; megvetés, hárítás, önérdek vezérelte erőszak és elembertelenedés; normát, józan észt felülíró pökhendiség, rendszerek szétcsúszása, káosz. Magyarország mindhármat magán hordja. Van: 1. a formális jogi megfelelőség látszata, majd annak feladása, mások hibáira apelláló hivatkozás, s jogfaricskáló önkény; 2. célkeresztben a „becsapott emberektől” kiprovokálható agresszió, melyet „szívvel és izommal” (de ésszel nem?!)

le kell nyomni (kiemelés a miniszterelnök beszédéből); 3. tarol a dilettantizmus, a feszültség szétterítése, a primitív improvizáció és kommunikáció, a következetlen, hiteltelen taktikázás. Magyarország szégyenpadon; leszólják, kinevetik. Importhumor: a külügyminiszter (?) felhívja az egyik szomszéd országbeli kollégáját: – Jó estét, hogy vannak? – Jól! – Bocsánat, téves….

Mindez ország-, sőt identitásvédelem címén katasztrófa felé tendál; jelezvén a hatalom képességeit és készségét. Noha törvényekre hivatkozik, a honi jog(alkotás) bűnös felelőtlenséget és justizmordokat produkál. Pengeélre tolja a külhoni vállalásokat; a fenyegetőzést mixeli diktatórikus jogi technikával; felrúg minden elemi-emberi normát, a sajátjait is ideértve. Ez a cikk az alaptörvényt sárba tipró főbb abszurdumokat elemzi. Az ellenőriz(het)etlen migrációs kihívás valós: arra az élő és alkotandó jognak reagálni kell. A realitásérzéket és a humánumot nem feladva, okkal-joggal feszesebb, szigorúbb rezsim képződhet, aminek eszköze a jog. Jogállamban is van markáns eltérés a nyugodt, rendes jogélet és a rendkívüli helyzetek kezelésmódja között. Így volt ez már a 1989-es köztársasági alkotmány fennállta idején, s ezzel számol az alaptörvény (at) is …”

Kolláth György (nsz) Magyarország emberarca – Göncz Árpád halálára  „Volt idő, amikor Magyarországnak mosolygós, meleg, nyitott emberarca volt. Mindenre és mindenkire kíváncsi. Szegényekhez szívvel forduló, ember és ember között különbséget nem ismerő, személyes, kedves arc. Őszinte szemek.