Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-30
oldal | 14 2015. szeptember 30. szintűvé emelkedő gondokra. Lehet-e, kell-e felelősöket találni? Lehetett volna-e előre látni a migráció megjelenését: van-e követhető társadalmi minta a kezelésre? Ezekről beszélgettünk Csepeli György szociológussal, a Miskolci Egyetem tanárával ( http://www.boon.hu/) Összeköt, ami szétszakít „Tíz évvel ezelőtt Szegeden tucatnyi, de nem tucat újságíró – Vajdaságból, Kárpátaljáról, Erdélyből, Muravidékről, Horvátországból – úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy baráti-szakmai társaságot: az anyaországon kívül élő magyar újságírók szövetségét. Felvidék képviselőjének határozott vélekedése ellenére, miszerint erre semmi szükség. Végül – magyarországi újságíró barátaink elkomoruló arcát látva – nem anyaországon kívüliekként tüntettük fel magunkat, hanem külhoni magyar újságírókként. A fogalmat a mai magyarországi kormánykoalíció is egyre gyakrabban használja. Azóta is, ha a Kárpátmedencében vagy annak peremén történik valami lényeges, reményt keltő vagy elborzasztó esemény, konzultálunk azzal, aki személyesen is megéli a rendkívüli történéseket. Kölcsönösen tudósítjuk egymás lapjait, rádióműsorait. Így történhetett meg, hogy nem dőltünk be az ukrán szélsőjobb szabadságharcnak feltüntetett majdáni akcióinak, sőt, újonnan szerzett felvidéki ismerőseinknek köszönhetően megértettük azt is, hogy hová vezet a híd most. Évente többször találkozunk, újra és újra nyugtázzuk, hogy több az, ami összeköt, mint ami szétválaszt. Legutóbb Nagykárolyban beszéltük át az éjszakát, leltároztuk az elmúlt hónapok történéseit, és nem minden keserűség nélkül állapítottuk meg, hogy ma már az köt össze a leginkább, ami szétszakít …” Ambrus Attila (http://www.maszol.ro/) Heyman Éva, a mosoly nélküli jelkép Október 15-én avatják fel a holokauszt nagyváradi gyermekáldozatainak emlékművét, amit a tizenévesen meggyilkolt Heyman Éváról mintáztak, aki 1944 tavaszán naplót írt a gettóban. TESZLER EMÍLIÁVAL, a szoborállítást kezdeményező Tikvah Egyesület alapítójával, Szűcs László beszélgetett … (erdelyiriport.ro) Magyar, szlovák, két jó barát? „Ha csak a felmérést és a friss eseményeket nézzük, akkor pompásan alakulnak a szlovák–magyar kapcsolatok. A Polis legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a szlovák állampolgárok 44,9 százaléka látja úgy, hogy tízéves viszonylatban javult Szlovákia és Magyarország viszonya. Ennek oka lehet például Robert Fico és Orbán Viktor pragmatikus tűzszünete – végképp nincs szükségük arra, hogy konfliktusba keveredjenek, az európai ügyekben is van elég ellenlábasuk. A közelmúltban Magyarország régiós presztízse egyenesen erősödött a menekültválsággal kapcsolatos sarkos hozzáállás miatt, amellyel a pozsonyi kormány és Szlovákia lakossága is azonosulni tud. Lehetne magyarázni a viszonylagos jó viszonyt azzal is, hogy Szlovákia és Magyarország könnyen meg tud egyezni, ha nem foglalkozik a felvidéki magyarokkal kapcsolatos problémákkal és magával a ténnyel, hogy Szlovákiában magyarok is élnek. Ugyanakkor a felmérés szerint a viszony a kisebbségek helyzetét tekintve is javult. 42 százaléknyian gondolják úgy, hogy a kisebbségek helyzete is jobb lett, miközben az utóbbi évtizedben egyetlen problémánk sem oldódott meg, legyen szó az oktatásügyről, a kétnyelvűségről, kulturális életünkről. Csend és érdektelenség – és ha nincsenek kormányszinten vagy a hétköznapokban durva magyarellenes kirohanások, máris úgy fest, hogy nincs is itt semmiféle probléma. Ezért van különösen nagy szükség olyan kezdeményezésekre, mint például az iskolák sorsa miatt szervezett tüntetés …” Tokár Géza (http://ujszo.com/) Elemzés, háttér
