Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis

2015-09-26

oldal | 22 2015. szeptember 26. Kinek nem tetszik a magyar összefogás?  „Bár az ukrajnai polgárok ugyancsak unhatják már a szinte folyamatos választási kampányokat, voksolásokat, mi, kárpátaljai magyarok talán még hálásak is lehetünk az októberi önkormányzati választások kiíróinak. A meglévő képviselet elveszítésének Damoklész kardja ugyanis arra késztette, kényszerítette a magyarságszervezeteket és pártjaikat, hogy választási szövetségre lépjenek. A tárgyalási folyamat résztvevőjeként elmondhatom, komoly külső erők munkálkodtak azon, hogy az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ne tudjon megegyezni a közös fellépésről, ne közeledjen egymáshoz. Ezek az erők nem válogattak az eszközökben: hol mézet ígértek, hol korbácsot, hol különféle alkukat erőltettek, hol aknamunkát folytattak… Hosszas vajúdást követően végül mégis győzött a józan ész, az együttműködés kényszere, s választási megállapodást kötöttek szövetségeink és pártjaink. Bár az összefogás minőségét és mélységét sokan megkérdőjelezik, azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy precedens értékű történéseknek lehettünk-lehetünk tanúi, résztvevői, hiszen két évtizednyi szembenállás után végre az összefogás felé tett lépést Kárpátalja magyar közössége. Ez pedig már önmagában véve is komoly fegyvertény, s akár egy sikersztori első felvonása is lehet! …”

Péter Csaba

3 (

http://tiszanews.org.ua/

) Inkább sorsom ez, mintsem a választásom  Joachim Gauck államfő Németország nemzeti ünnepe alkalmából a Szövetségi Köztársaság I. osztályú Érdemkeresztjét adományozta Dalos György írónak. A kitüntetettel Parászka Boróka beszélgetett  „…A magyar kultúra valamilyen mértékben mindig jelen volt, éppen a kilencvenes években komoly fölfutó ágról beszélhetünk. Minden érdekelte a német olvasót, ami a „magyar világról”, a „magyar lelkületről” vagy a

„magyar kultúráról” szólt. 1999 körül, és aztán még hosszú ideig a

magyar könyvkultúra előretört. Van egy húszas lista az idegen nyelvekről lefordított könyvekről. Ezen egy időben Magyarország a 16. volt, ami figyelembe véve a nyelvterület méretét, igen jelentős teljesítmény. A német olvasót azért érdekelte annyira, mert már a hetvenes-nyolcvanas években, a viszonylag liberális légkörben, a magyar irodalom révén egy csomó olyasmit lehetett megtudni a keleti blokk tabusított, elhallgatott ügyeiről, amit máshonnan nem lehetett követni. Az utolsó 8-10 évben ez a trend megtört, mert az olvasási szokások változtak, és a politika elvette a levegőt az irodalom elől. 10-12 évvel ezelőtt, ha Magyarország szóba került, akkor Kertész, Esterházy, Nádas, Konrád, Szabó Magda neve merült fel. Most ha Magyarországról beszélnek, akkor Orbán Viktor, Vona Gábor, a legutóbbi hónapokban pedig a menekültek ügye. Bár most is vannak sikerek és új szerzők, mondjuk Tóth Krisztina. De a magyar irodalom, mint áru, sokat vesztett a vonzerejéből …” (erdelyiriport.ro) Szavak helyett  „Érdekes, tartalmas, rangos előadókat felvonultató konferencia zajlott tegnap Sepsiszentgyörgyön. Finnországból, Vajdaságból, Felvidékről, Magyarországról, Katalóniából, Dél-Tirolból érkeztek a meghívottak, és bemutatták az ott kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelvi jogait, helyzetüket, a központi kormányzatok viszonyulását kéréseikhez, a maguk kezdeményezéseit. Az ilyen rendezvények alkalmat jelenthetnek egymás megismerésére, tévhiteket oszlathatnak el, sztereotípiákat bonthatnak le, elősegíthetik a többség és kisebbség közötti párbeszédet. Mindez azonban csak elmélet mifelénk: a román sajtó látványos 3 megyei képviselő, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt elnöke