Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis

2015-09-21

oldal | 11 2015. szeptember 21. Széchényi Emlékülés – Széchényi Társaság Díjban részesül Gubík László  A Széchenyi Társaság szeptember 21-én, hétfőn tartja meg a koszorúzással egybekötött ünnepi emlékülését a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében. Az eseményen a Széchenyi Társaság Díjának átadására is sor került. A díjazottak közt szerepel Gubík László, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke is. Tudtuk meg Dr. Rubovszky Andrástól, a Széchenyi Társaság főtitkárától (

http://www.felvidek.ma/

) Fél évszázad kisebbségben  Fél évszázad kisebbségben – fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből címmel a napokban jelent meg Popély Árpád újabb könyve. A történész összefoglaló munkája a Fórum Kisebbségkutató Intézet Nostra Tempora sorozatában jelent meg, s bemutatója Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában volt (

http://www.hirek.sk/

) Vélemény, publicisztika, interjú, blog

2 Túl a kerítésen  „Felejtsük el egy percre (tudom, hogy lehetetlen) a menekültválságot, a meggyőződéseket arról, hogy mi a jó, vagy mi a nem jó megoldás. Vegyük tényként a Magyarország köré épített és tervezett kerítés-szakaszokat, a kerítés menti összecsapásokat, s gondoljuk végig mindennek az erdélyi magyar következményeit. Erdélyi magyarokként a lehető legtöbb nemzetközi fórumon panaszt emeltünk, és emelünk különböző érdekvédelmi szervezetek révén azért, mert kisebbségi jogaink sérülnek. Etnikai és vallási alapon is diszkrimináció ér bennünket, pedig kiemelten nagy létszámú, 1,2 millió fős közösség vagyunk. (Sérelmezzük az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyét, a Mikó-botrányt stb.) Visszakaptuk az egyházi javainkat, de nem úgy, és nem annyit, mint amennyink volt. Támogat a román állam, de nem úgy, és annyira, mint amennyire szükségünk lenne rá. Most azonban a kisebbségi ügyekért felelősséget vállaló magyar kormány ugyanezeken a fórumokon arra figyelmeztet: Európa iszlamizálódik, és ezért veszélyes például a kurdokat (negyven milliós kisebbség) beengedni az Unió területére. Azokat, akik háborús övezetekből menekülnek, így tehát legnagyobb problémájuk nem az, hogy „őshonos kisebbségként” mekkora állami támogatást tudnak kisajtolni felsőoktatásra, könyvkiadásra és nemzeti identitásuk őrzésére-képviseletére. A mai magyar hivatalosságok által „migránsoknak” és „megélhetési bevándorlóknak” nevezett tömegek problémáival szemben

hogyan lehet bármilyen erdélyi magyar követelést hitelesen megfogalmazni? Arra panaszkodni, hogy nincs magyar egyetem, miközben a magyar rendőrség az otthontalanokat, háborús menekülteket, valamint a róluk tudósító újságírókat vízágyúzza? Hogyan tartható fenn a „nemi,

faji, vallási, életkori” diszkrimináció tiltásának elve? Ha csak úgy nem, ha visszatérünk a mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek elvéhez, valahova az Állatfarm vidékére …”

Parászka Boróka (erdelyiriport.ro) Kisantant, újratöltve  „A magyar politizáló közvélemény sok évtizeden át küzdött a kisantant rémképével. Az országot körbezáró, ellenséges gyűrű – az akkori Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia szövetsége – Trianon után egy ideig formálisan is létezett. Később már csak potenciális veszélyforrást jelentett hazánk számára, de fogalomként mindvégig jelen volt a magyar geopolitikai gondolkodásban. Igazából csak a kilencvenes években vesztette értelmét, amikor Horn Gyula - Romániát és Szlovákiát évekkel megelőzve - afféle „éltanulóként” vitte be

Magyarországot a NATO-ba. Hazánknak akkor olyan nagy volt a nemzetközi presztízse, hogy követendő példának számított a környező országok számára. A határon túli magyar pártok pedig - részben éppen ennek köszönhetően - bekerültek az ottani kormányokban, s így a kisebbségi 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját