Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-16
oldal | 13 2015. szeptember 16. illetve a politikai tőkekovácsolás állandó szükséglete kelti, az államfő ezúttal sem a problémák orvoslásáról gondoskodott. Ha ezt tette volna, akkor hasonló többpárti egyezmény megkötésére szólította volna fel a törvényhozást, mint amikor a hadsereg kiadásainak növelését kényszerítette ki …” Ambrus Attila ( http://www.maszol.ro/ ) Szatír a katedrán! „Nem volt igazán kedvem reagálni a komáromi Selye-gimi Fehér István nevet viselő megszállott butítóbácsijára, aki a minap a Facebookra ürítette ki magából, mindazt, ami az ő lényege. Hülyékkel ugyanis a közhellyé érett szlogen szerint sem érdemes vitába szállni, hiszen bármikor, bármilyen körülmények között képesek az embert legyőzni a rutinjukkal. Totális kudarcra vagy továbbá ítélve, ha egy önmagát fundamentális meggyőződéssel Jézus Krisztusnak képzelő pácienst akarsz meggyőzni arról, hogy legfeljebb egy vidéki „pajdagágász”, egy echte senkihelyettes ő. Aki még csak kézrátéttel sem tud gyógyítani, nemhogy képes lenne borrá változtatni pld. a Duna vizét. Legalább Komáromnál… Ami mégis reakcióra késztet, az nem más, mint az a kétségtelen tény, hogy sajna, eredményesnek látszik az (akna)munkája. Amit egy nagyhírű oktatási intézmény katedrájáról van szerencséje naponta elvégezni. Konkrétan a vegytiszta fajgyűlölet, nem utolsósorban az antiszemitizmus tárgykörében. Illetve fajgyűlölet és antiszemitizmus tantárgyak önkényes oktatásával. Holott történelem szakos tanárként állítólag földrajzra kellene tanítania a rábízott fiatalembereket…” Barak László (parameter.sk) A sehova való tartozás gödre fölött „Nem politikai szándékú az alábbi gondolatsor, mert a nemzeti identitás nem politikai kategória, ahogy a kozmopolitizmus sem az, hanem öntudati. És nem azért írok róla, mert elítélnék valakit bármilyen döntéséért is, hanem azért, mert egy olyan valós helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, amely minden Szlovákiában élő magyar embert érint; közvetve, vagy közvetlenül. A napokban az egyik szlovák televíziós hírcsatornán Bugár Béla pártelnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök feszült egymásnak az Európát megbénító menekült kérdés kapcsán. A valóságban nem történt egymásnak való feszülés, mert egy ember csak nagy nehézségek árán tud magának feszülni. Igaz, hogy Bugár fizikailag jelen volt, de csak fizikailag, mert értéket, értékrendet nem képviselt. Sem jót, sem rosszat. Sem szellemiséget nem képviselt, sem morált. Egy fikcióról beszélt zaklatottan, melynek ismérve a szolidaritás, kapaszkodók, érvek nélkül. Fico, a maga populista nemzettudatától hergelve a magyarokat dicsérte, azt a helytállást, amelyet példaként kell állítani Európa minden állama elé, mert, hogy a magyarok azok, akik betartják az európai törvényeket, védik a schengeni határokat, nem úgy, mint az olaszok, vagy a görögök. Bugár bólogatott, integetett, szót kért, szót kapott, de nem volt talaj a lába alatt. Lebegett a kozmoszban politikusi és emberi tartás nélkül a legtudathasadásosabb helyzetben: egy öntudattól duzzadó szlovák politikus sátáni mosollyal kérdezte: mi vagy te elnök úr? …” Soóky László (parameter.sk) Góbé splendid isolation „A brit külpolitika 19. századi alapelvének: a „fényes elszigeteltség” szellemének 21. századi, székelyhoni megnyilvánulásán ütköztem meg a minap. Egy kemény íróember nyilatkozta valahol, hogy „én soha nem nézek román televíziót, soha nem hallgatok román rádiót, nem olvasok román újságot stb. stb.” Mondandója befejezéseként azt sem rejtette véka alá, hogy ha csak teheti, meg se szólal az állam nyelvén. A kolléga vallomását a székely-magyar önazonosság megőrzésének gyermeteg gőggel átitatott szálai szőtték keresztülkasul, annyira sűrűn, hogy feltételezésem szerint önnön gúzsba-kötöttségének köszönhetően talán soha nem tekintett és nem jutott el a Kárpátokon túli világba. És talán a Háromszék határain túli Erdély, a Részek, a Bánság földjére sem. Mert ha megtette volna, akkor azt is észrevette volna, hogy ahajt, ahol mi – a többiek – kisebbségben vagy éppenséggel szórványban élünk magyarokul,
