Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-12
oldal | 22 2015. szeptember 12. már eleve kudarcra lenne ítélve. Mert nem csak a híveihez beszélne, nem csak azokat mozgósítaná folyton …” Papp Sándor Zsigmond ( http://www.maszol.ro/ ) Európa végveszélyben „A vén kontinens etnikai, vallási összetételének radikális megváltozását vizionálja sok európai politikai és egyházi vezető, a kereszténységet, végül magát Európát félti a muzulmán menekültáradat miatt. Európa végveszélyben, hirdetik egyre többen és egyre hangosabban. S azt hiszem, igazuk van. Az az Európa, amelyre büszkék voltunk és vagyunk: a szabadság, szolidaritás és jólét fellegvára szemünk előtt haldoklik olyan gyorsasággal, hogy hovatovább már csak az önző jólét fellegvára lesz. Kereszténységét féltik sokszor olyanok, akik legfeljebb turistaként vagy valamilyen családi ünnep alkalmával, netalán hivatalból adódó obligó miatt tértek be egy-egy templomba, de imádkozni soha. Legtöbbjük soha nem lapozott fel egy Bibliát, nem volt vallásórán, nem elsőáldozott, bérmált, konfirmált, nem ismeri a keresztény tanokat, mert ha ismerné, akkor azt is tudná, hogy a kereszténység a feltétel nélküli szeretet vallása. Ami azt jelenti, hogy feltétel nélkül segít a rászorulókon, a bajba jutottakon és azt hirdeti, hogy „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel”, vagy „tartsd oda a másik orcádat is”. De nem dobtak meg kővel, mégha a menekültek puszta jelenlétét is sokan így értelmezik. Segítségre szorulnak és segítséget várnak el, mert az életüket próbálják menteni. Igen, lehet közöttük terrorista is, minden bizonnyal van is, a térségbeli terrorszervezetek nem kispályás játékosok, de…. A mi európai, zsidó-keresztény kultúránk tanítása szerint „ments meg egy életet, és megmented a világot!” Arról még sohasem hallottam, hogy bármiféle kritérium szerint szelektálni kellene, hogy csak bizonyos fajú, vallású, bőrszínű, meggyőződésű egyén élete mentendő … Nem, nem Európa roppan bele a menekülthullámba – hanem az európai szellemiség. Európa túlélte a barbár népvándorlók kora középkori rohamát is, túlélte Attilát, Isten ostorát, s a magyarok nyilait is kiheverte, és keresztény maradt. Mi, keletről jött barbár sokistenhívő bálványimádók hasonultunk meg. Európa és a kereszténység túlélte a tatár dúlásokat, túlélte a török hódoltságot is, mégsem lett muzulmánná. S ezt is túl fogja élni, ha végre megszólal a felelősökben is az ember a politikusi álca alatt, s nem azzal próbálnak jó pontot szerezni választóik előtt, hogy a kötelezően kiszabott kvóták ellen ágálnak (amire persze azért került sor, mert önkéntesen igencsak akadozik a vállalás), hanem európai, keresztény megoldást keresnek a gondokra …” Gál Mária ( http://www.maszol.ro/ ) Nyílt levél Bakk Miklóshoz „Kedves Miklós! Örülök, hogy ha már személyesen alig van alkalmunk találkozni, legalább így megszólíthatlak. Mindig szívesen olvasom az írásaidat, mert bár karakteresen jobboldali vagy (és ez nem jelent mást, mint hogy gondolsz valamit, tehát nyilván nem érthetsz mindennel egyet), mindig elméleti síkon kezeled a problémát, a jelenségeket firtatod és elemzed, és így soha nem esel sem a felületesség, sem a személyeskedés hibájába. Cikked, a Krisztus és a regisztráció című, mélyen elgondolkodtatott, elsősorban az alábbi passzus miatt: „A szeretetfeltétlenség (korlátlan befogadáspártiság) nyilvános diskurzusának egyik következménye az, hogy megnehezítette a bevándorlásról való vitát. Olyan ringet alakított ki, amelynek egyik sarkában a bevándorlásellenes, xenofób, gyűlölködő, konzervatív-köldöknéző megkreált alakja melegít, a másikban pedig a humánus, liberális, demokrata toleranciabajnok áll készen a csatára. De nem minden bevándorlásellenes gondolkodó xenofób, az elutasítás mérlegelése nem xenofóbiából vagy maradiságból ered.” Talán el sem tudod képzelni, mennyire zavar és bosszant ez a „ring” – jóval korábbról, mint hogy bármilyen bevándorlás elkezdődhetett volna. Mindkét oldalon vannak légycsapóval közlekedő lények: ahogy mondasz valamit, ami szerintük nem helyes, lecsapnak; már oda is lapítottak az ablakhoz. A nehézség velük kapcsolatban az, hogy értelmiséginek álcázzák magukat, és elméleteik magasából suhintanak …” Demény Péter ( http://www.maszol.ro/ )
