Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-09
oldal | 13 2015. szeptember 9. Bosznia, Transznisztria kivételével) legrosszabb helyéről – Magyarországról – végre kiszabadított szerencsétleneket. Az egész világ – teljes joggal – magasztalja az önkénteseket (magyarokat és osztrákokat), akik segítettek a menekülteknek elszabadulni. És magukat a menekülteket, akik szelíd, de lankadatlan nyomással rákényszerítették a jobboldali magyar kormányt arra, hogy adjon nekik buszokat, hogy megindítsa az osztrák határ felé a vonatokat. A magyarországi civil társadalom kifejezetten megkedvelte a szívósan türelmes és barátságos keleti (muszlim és keresztény) menedékkérőket. A békés és szeretetteli szolidaritás győzött. Erkölcsileg. Ám a politikai győzelem persze – már megint – Orbán Viktor, Pintér Sándor és Vona Gábor etnokratikus, tekintélyelvű, sovén államáé …” Tamás Gáspár Miklós (http://hvg.hu/) A határzár „újabb repedéseket mutat” Magyarországon menekültkáosz van. A migránsok elszigetelve élnek, és a hideg földön, a szabad ég alatt alszanak. Röszkén a hatóságok a tanácstalanság és a rendészetmánia között ingadoznak – írják a külföldi lapok a magyar menekülthelyzetről. A Spiegel Online német hírportál a Magyarországon tartózkodó menedékkérők helyzetéről közölt riportot Magyarországi menekültkáosz: a befogadás kultúrája Guantánamo módra címmel. Az írásban kiemelték, hogy a menekültek Magyarországon "elszigetelve élnek és a hideg földön alszanak a szabad ég alatt". Úgy tűnik, hogy az állam sokaknak még a legszükségesebb ellátást sem tudja megszervezni. Felmerül a kérdés: mindez vajon "szándékosan van így?" – írta a hírportál … (nsz) Szégyenben „Magyarországon magyar médiamunkás hajtotta végre tegnap a legelszomorítóbb illegális határátlépést. Történt ugyanis, hogy a menekültválságról a déli határról tudósító operatőr előbb felrúgott egy mellette a gyermekével a kezében elszaladó családapát, majd egy kislányt is. Az szinte lényegtelen, hogy a nő a Jobbik-közeli N1 TV munkatársaként volt jelen a helyszínen. Már csak azért is, mert a főnöke azonnal kirúgta, miután elfogadhatatlannak nevezte a produkciót. Ami viszont fontos: átléptünk egy határt, amelyen – hihettük –égbe szökő fal, áthatolhatatlan zár tornyosul. Az újságíró úgy rúgott fel embereket, hogy azok nem bántották. Ha ez nem lenne elég, a védtelenek legvédtelenebbjeit támadta meg: a gyermekét a kezében tartó apát és egy kislányt. Produkciója többet árult el társadalmunk aktuális állapotáról, mint szociológusok tanulmányköteteinek sora. A képsorok megtekintése után a reménytől való teljes megfosztottsággal bambulhatunk csak egymásra. Mert feltételezhetjük ugyan, hogy van visszaút innen, ahol magyar állampolgárok menekülő kislányokat bántanak …” (nsz) Őshonosok „Egy órán át beszélt tegnap a menekültválságról Orbán Viktor a nagyköveti értekezleten. Ha már ott volt, a magyarországi cigányságot is szóba hozta. Netán valaki azt hihetné, hogy túlságosan elengedtük a fantáziánkat, esetleg gyógyíthatatlan Orbán-fóbiában szenvedünk, amelynek mellékhatásaként hagymázas otrombaságokat találunk ki, a legjobb tehát az lesz, ha szó szerint idézzük, amit a menekültek ürügyén mondott a magyar miniszterelnök: „Minden népnek joga, hogy ő határozza meg, az ottani őshonos nép kivel kíván együtt élni. Mint ahogy nekünk is az adottságunk – függetlenül, ki mit gondol róla, szereti-e a túrós csuszát vagy nem –, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt – nyugati irányba különösen nem – , hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel.” Elég súlyos …” Czene Gábor (nsz)
